Nyilván mindenkinek akad olyan ismerőse valamelyik közösségi oldalon, aki előszeretettel posztolja ki, ha étterembe megy. Ilyenkor aztán jön a kép a helyről, az ételről. Nehéz ma már úgy kellemesen megebédelni vagy vacsorázni bárhol, hogy ne látnánk legalább egy embert mobiltelefonnal a kezében fotózkodni.
Úgy néz ki, már nem csak azért megyünk étterembe, hogy egy jót együnk, esetleg egy kellemeset beszélgessünk a kulináris élvezet mellett, hanem egyre többször része az étkezésnek az is, hogy a fogásról fénykép készül, és már osztjuk is az élményt ismerőseinkkel.
Ismerős az élmény, esetleg idegesítő, amikor mondjuk valaki ezt csinálja az asztaltársaságból? Van, aki számára igen, mert egy dolog megosztani, mesélni az élményről később, élőszóban, esetleg ajánlani is barátainknak a helyet. De ebben az esetben elterelődik a figyelem az étel élvezetéről, mert a közzététel fontosabb.
Erről az a jelenet jut az eszembe, amikor az iskolában például a szülők csak a kameráikon keresztül „nézik" gyerekeik ünnepi fellépéseit, nem tudják átadni magukat az élménynek és valóban élvezni a gyereküket az adott pillanatban, mert csak a későbbre szóló megörökítésre koncentrálnak.
De visszatérve az ételekhez, az említésre érdemes fogások lefotózása ugyanúgy szokássá vált sokak számára, mint lefényképezni egy helyet, ahol jártunk. Vajon, ha ugyanezt elképzeljük egy hagyományos fényképezőgéppel, akkor is elkövetnénk ezeket a képeket, persze néhány nagyon különleges kivételtől eltekintve? Valószínű, hogy néhány hét múlva, a filmtekercsek előhívásakor az ilyen képek jelentős része érdektelenné válna.