Sajnos nem Budapesten, ahol a jegy mérete és anyaga miatt ez nem is lenne megoldható, hanem New York City-ben. Az ötlet szerintünk nagyszerű, a kivitelezés is rendben, az exkluzivitás pedig garantált. Kivéve két szépséghibát.
A New York-i metró a világ legkiterjedtebb tömegközlekedési rendszere az állomások számát tekintve, hiszen összesen 468 megálló szolgálja a város lakóit összesen 337 kilométernyi útvonalon.
Tavaly 1 milliárd 650 millió utast szolgált ki a rendszer (pontosabban fogalmazva ennyi utat tettek meg rajta), ami egy átlagos hétköznap 5,4 millió, szombatonként 3,2 millió, vasárnap pedig 2,5 millió utazást jelent.
A MetroCard...
Hatalmas rendszerről van tehát szó, melyben éppen két évtizede vezették be a MetroCard-rendszert, azaz a feltölthető kártyát, amiről minden átszálláskor az automata automatikusan leveszi a megfelelő összeget. (Londonban az Oyster nagyon hasonlít ehhez.)
A MetroCardot később többször bővítették, 1998-ban vezették be a budapesti bérlethez leginkább hasonlító lehetőséget, ami egyhetes, havi, majd később napi és 14 napos korlátlan utazást tett lehetővé.
A MetroCard az elmúlt két évtized alatt a New York-i tömegközlekedés egyik szimbóluma lett, ennek fényében tulajdonképpen kész csoda, hogy csak most jutott egy cég eszébe, hogy ezt kihasználja.
... és a Metrodeck
Most azonban itt a lejárt kártyákból készített Metrodeck fantázianevű kártyacsomag szuper ötletnek és nagyszerű újrahasznosításnak tűnik. Már az is izgalmas lehet, ha megpróbáljuk elképzelni, az adott kártya vajon kié lehetett: egy helyi lakosé, esetleg egy turistáé?
Az eredetiség sem kérdőjelezhető meg, hiszen a kártyák egytől egyig érvényesítve vannak, és hát kinek állna érdekében hamisítani? A végeredmény az, hogy minden egyes csomag egyedi és megismételhetetlen.
Nem is olyan kis szépséghibákkal
A dolognak két szépséghibája van: az egyik, hogy egy pakli kártya 550 dollárba (!!), azaz 126 ezer forintba kerül, ami azért elég húzós összeg, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Metrocardokat speciális eljárással kell kezelni, hogy ne menjenek gyorsan tönkre.
A másik szépséghiba, hogy még ezzel együtt sem ajánlja a gyártó azt, hogy kártyázzunk vele, így inkább csak emlékként érdemes magunkkal vinni. Emléknek viszont nagyszerű.
Talán egyszer valakinek majd az is eszébe jut, hogy miként lehet rendes, használható kártyát készíteni belőlük...