Kutatások és tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felfedezés a legendákkal ellentétben ritkán magányos folyamat, sokkal inkább jellemző, hogy különböző hátterű és érdeklődésű emberek összejönnek, és kreatív energiáikat összerakva alkotnak valamit, egymást inspirálják.
(A fotó innen származik.)
A Smithsonian cikke erre a „20-as épület" példáját hozza, amit fából "eszkábáltak" össze gyorsan, a II. világháború idején, mert sürgősen bővíteni kellett a kutatási lehetőségeket a Massachusetts-i Műszaki Egyetemen, hogy segítsék a háborús fejlesztéseket.
Aztán az átmenetinek szánt épület ötvenöt évig működött, és volt, hogy a világ legnagyobb elméi, az USA tudósainak egyötöde, köztük több Nobel-díjas kutató is ott dolgozott egyszerre.
Itt, ezekből az együttműködésekből születtek meg a mikrohullámú technológia és kommunikáció alapjai, a nagy sebességű fotózás, sőt az első számítógépes játékok és a hackelés alapjai is. A valódi nevet soha sem kapott épületet végül 1998-ban bontották le.
Infrastruktúra nélkül nem megy
Egy nemrég megjelent kutatás is azt bizonyítja, hogy ahogy egy város nő, a populáció számával együtt a kreativitás és az innovációk száma is nő, egyszerűen a sokkal nagyobb számú interakció miatt.
Ez akkor is így van, ha ez szükségszerűen nem jelenti azt, hogy egy nagyvárosban mindenki a barátunk lesz. De a sok különböző emberrel történő találkozás magában hordozza az esélyt az újabb lehetőségekre.
Mindehhez azonban kell a jó infrastruktúra és közlekedés is, ezért nem áll meg minden afrikai és ázsiai nagyvárosban is minden fenti megállapítás, a kutató Wei Pan szerint.
Nem csak úgy kipattannak
Steven Johnson évek óta foglalkozik azzal, és könyvet is írt róla, hogy vajon honnan jönnek a jó ötletek, milyen feltételek, körülmények kellenek a megjelenésükhöz.
Arra a következtetésre jutott, hogy legtöbbször sokáig formálódnak, benyomásokból, ötletekből stb. összeadódnak vagy „összeütköznek" más ötletekkel, és így válnak önmaguknál jelentőségteljesebbé.
Időbe telik mire felszínre kerülnek, nem egyszerűen kipattannak egy váratlan pillanatban. Aztán pedig még ott van a kidolgozás fázisa is. A szerző Tim Berners-Lee példáját hozza, aki 10 évig munkálkodott a világháló kidolgozásán, ami eredetileg saját adatainak rendszerezésének szükségéből, szándékából indult.