Mindannyian ismerjük az érzést, és minden évben el is mondjuk, hogy egy hét tulajdonképpen nem is nyaralás, hiszen hiszen mire kikapcsolunk, „elkezdünk pihenni", addigra már csomagolhatunk is újra. Így hát ha lehet, akkor kell legalább két hét. Persze tudom, erre sokan felhördülnek, hogy de hát nem lehet, igen, ez baj, ugyanis ott a munkáltató még nem jött rá, hogy nem a kiszipolyozott, hanem a kipihent munkaerő ér többet.
De ha már a nyaralásnál tartunk, akármilyen hosszú is, azért valljuk be a csomagolás, az előkészületek az elindulásra sem stresszmentesek. Minden megvan-e, minden befért-e? Ha igen, akkor pedig elkezdhetjük kikapcsolni az agyunkat. A Huffington Post ötletei:
Ha lehet, ne próbáljuk meg már előre megcsinálni azt a munkát, amit a visszajövetelkor várnak el tőlünk. Mert az így megkezdett dolog félbehagyása még nyomasztóbb lehet. Igyekezzünk a határidősökre koncentrálni, úgyis mindenképpen sok munka vár ránk, mire visszatérünk.
Ha lehet, ne legyünk állandóan elérhetők, mert ha azzá tesszük magunkat, akkor a kollégák vagy a főnök meg sem próbál alternatív megoldási módszereket találni. Időről-időre persze lehet ellenőrizni az e-mailt, telefont. Gyakorolhatjuk is az elszakadást, mondják a pszichológusok, hogy előkészítsük rá az agyat. (Kérdés kinek van erre reálisan ideje.)
Készüljünk fel arra, hogy a nyaraláson nem biztos, hogy minden elvárásunk és terveink szerint történik, így például elromolhat az idő, késhet a gép. Próbáljunk az ilyen lehetőségekre is felkészülni, és ne dühöngjünk, ne hagyjuk, hogy ez elrontsa a nyaralás hangulatát.
Nem kell teljesen lemondani a digitális jelenlétről, mert az csak még stresszesebb lehet, de próbáljuk limitálni a használatot a nap egy rövid időszakára, ne aggódjunk azon, hogy miből maradunk ki, mert akkor éppen a pillanatnak nem adjuk át magunkat.
Nem érdemes telezsúfolni a nyaralást programmal, hagyjunk benne kis lélegzeteket, hogy rugalmas legyen, ha valami mégsem úgy alakul. Ne aggódjunk állandóan azon, hogyha jól boldogulnak nélkülünk a munkahelyen, akkor már nem is kellünk. Ez inkább azt jelenti, hogy jól előkészítettük a távollétünket.