Repülőre pattanni és elrepülni akár egy hétvégére is Európa bármelyik nagyvárosába ma már nem egy különleges dolog, a fapadosok korszaka hétköznapi (és szinte mindenki által megfizethető) élménnyé tette a repülést. Nem volt ez mindig így...
Ma már szinte ritkaságszámba megy az, ha egy légitársaság plusz szolgáltatást is nyújt azon felül, hogy elröpít minket az úticélunkra. Nem is olyan könnyű elképzelni, hogy volt idő, amikor egy előkelőbb étterem kínálatával vetekedett a fedélzeti ellátás (persze az első osztályon), volt elég hely kényelmesen leülni és még egy ebéd utáni szivar is belefért.
A nyitóképen például azt láthatjuk, amint a Lufthansa fedélzetén, 1958-ban szolgálják ki az első osztályon utazó vendégeket. Szinte egy elegáns étteremben érezhetjük magunkat, szó sincsen szűk helyekről, van viszont elegancia és a felszolgált ételek és italok minősége is minden igényt kielégít.
De ha már Lufthansa, ugorjunk vissza még egy negyedszázadot az időben, egészen 1933-ig, és nézzük meg, hogyan is nézett ki a II. világháború előtt egy repülőgép személyzete!
Maradva még a korszakban, a harmincas-negyvenes évek egyik nagy szenzációja az Empire „repülő hajója" volt, amely a luxus netovábbjának számított. Volt rajta egy olyan sétány is, amelyről tökéletesen lehetett gyönyörködni az alant elsuhanó táj szépségeiben, legyen az Afrika, India vagy éppen Ausztrália.
Bő másfél évtizeddel később sok minden megváltozott. Egyfelől a világ túl volt a II. világégésen, másfelől hatalmasat fejlődött a repülés is. Bár a közlekedés eme formája még mindig luxusnak számított, a BEA gépén 1953-ban készült kép tanúsága szerint az étkezésre szánt hely elkezdett összemenni, de azért a kényelem még mindig fontos szempont volt.
A hatvanas évek sok szempontból hatalmas változást hozott a polgári repülésben, hiszen egyfelől egyre többen engedhették meg maguknak, másfelől a személyzettel szembeni elvárások is átalakultak: a stewardessek kevés kivételtől eltekintve fiatal hölgyek lettek.
A következő képen például a TWA frissen végzett, csinos alkalmazottjai láthatók Pierre Balmain tervezte új egyenruhájukban a párizsi Place de la Concorde-on.
A gazdagok persze már akkor sem menetrend szerinti járattal jártak, hanem saját gépet béreltek, vagy vettek. Itt például bepillanthatunk Hugh Hefner DC-9-esének belsejébe.
A Playboy alapítója 1970 januárjában vehette át a McDonnell Douglas gyártotta gépét, amely hűen tükrözte ízlését. A gépet egyébként Big Bunny-nak, azaz Nagy Nyuszinak nevezte el.
A következő képpel kapcsolatban sem tagadhatnánk le a hetvenes éveket, annyira jellemző a belső design, a szín- és formavilág. A Boeing 747-es Tiger Lounge bárja 1972-ben készült az első osztályon utazó utasoknak.
Ha már az előbb a stewardessek egyenruhájáról volt szó, nézzük meg, mi változott 1965 és 1972 között: a BEA Sir Hardy Amies tervezte uniformisa így nézett ki.
Végül de nem utolsósorban azt is megmutatjuk, mi minden kell ahhoz, hogy egy Boeing 747-es utasai megfelelő kiszolgálásban részesüljenek. A fotósnak hat és fél órájába telt, amíg mind a 38 ezer darabot összeszedte és –rendezte.