Többek között Merle Állati elmék című könyvéből is tudhatjuk, hogy az állatokat például katonai célokra is fel lehet használni. Nem is olyan meglepő hát, hogy a titkosszolgálat is kihasználta az állatok előnyös tulajdonságait. Ugyan ki gyanakodna egy hollóra az ablakpárkányon...
Gondoljunk csak a Macskafogó című rajzfilmre, mennyi energiát fektettek a macskák abba, hogy bejussanak az egérlyukakba, még felhúzható egeret is bevetettek. A Smithsonian Magazin annak járt utána, hogy a CIA milyen állatokat vetett be kémkedésre az évek során.
A hollókat például bizonyos tárgyak szállítására képezték ki, hogy letegyenek vagy felvegyenek valamit egy adott helyen. Galambok figyelmeztethettek ellenséges tevékenységre, azzal, hogy egy adott helyen leszálltak, a macska pedig „kihallgathatott" akár beszélgetéseket.
Az állatok titkos katonai célú felhasználása már az ókori Görögországban is előfordult, de a hidegháború alatt, az 1960-as években B.F. Skinner pszichológus munkássága alapján, Bob Bailey (a haditengerészet delfin-programjának vezetője) egy új szintre emelte ezt a tevékenységet. Mint Bailey nyilatkozta, soha nem kerültek szembe olyan állattal, amit ne tudtak volna tréningezni. Egy alkalommal még egy póknál is sikerült kiváltani a pavlovi reflexet.
Mint Bob Bailey magyarázta, a pók nem szereti a fuvallatot, így váltogatva ráfújt és fényt villantott fel, megfelelő számú ismétlés után a pók már a légmozgás nélkül, csak a fény felvillanására is összehúzta magát.
A jutalomért kondicionálás Skinner laborjából indult, a módszert elsajátítva a Breland házaspár rengetegféle állatot betanított előadásokhoz, reklámokhoz, végül Hot Springsben létrehoztak egy I.Q. Állatkertet, ahol szórakoztattak. Komoly tréning protokollok voltak kidolgozva a különböző állatokra, tevékenységekre. Például madarakat tanítottak meg biciklizni, csirkét "számolni", nyuszit fényképezni stb. Persze a tevékenység, és a tudományos cikkek, amik ennek kapcsán megjelentek felkeltette a haditengerészet, (ahol például delfineket képeztek ki aknák hatástalanítására, az állatok a fegyverkezési verseny részesei lettek) majd a titkosszolgálatok figyelmét is a hidegháború közepette.
A hollókat például meg lehet tanítani, hogy elhozzon tárgyakat, akár kinyisson fiókokat és abból dossziékat emeljen el. Ahogy arra is, hogy pontosan hova kell leszállnia stb. Az állatok olyan helyekre is bejutnak, ahová emberek nem, hiszen nem keltenek gyanút. Még bogarak és egy fajta szúnyog „beszervezése" is felmerült, felmérve azok „emberérzékelő képességét".
Bailey szerint hírükkel ellentétben a macskákat is jól lehet idomítani, őket, mint lehallgató készüléket vetették be. Az állatból tulajdonképpen adó lett, ami a politikai ellenfelek körül somfordált "információkra éhesen".
Hogy valójában hányszor és milyen sikerrel vetették be az állatokat arról nem szól a fáma, a „kiképzésről" és az esetleges bevetésről szóló iratok titkosak. Mára pedig a technológia ezen a téren is átvette a vezető szerepet.
