Ezt pedig szó szerint kell érteni! Ugyanis egy New York-i művész művészeti alkotássá változtatja az elejtett, eldobott aprópénzt.
Jacqueline Lou Skaags apró festmények készít a pénzérmékre, amelyeket a 17. századi németalföldi festők ihlettek, de témájuk a családtól a véletlenszerűen kiválasztott könyvcím illusztrációján át, szinte bármi lehet. Portré vagy tájkép.
A döbbenet az, hogy milyen apró részleteket is képes a festő megjeleníteni egy egyébként is apró felületen. Így a centes egyszerre kap új funkciót, tulajdonképpen újra értéket, amit egyébként már elveszített.
A miniatúrák egyébként is mindig lenyűgözőek, mert általában méretük ellenére nagyon részletgazdagok, éppen ezért különlegesen kitartó, aprólékos munka kell az elkészítésükhöz. Ezért keresgéltem még néhány ilyen pici, de művészi munkát.
Dalton Ghetti a ceruzák hegyére készített aprócska szobrokat, de nem ám akármiket, hanem például Elvis Presley képmását. Az egyébként ácsmesterként dolgozó férfi több mint negyed százada készíti a műremekeket. Eredetileg azért látott hozzájuk, mert minél nagyobb kihívás elé akarta magát állítani.
A férfi kést, borotvát és varrótűt használ a művek elkészítéséhez, nagyítót azonban nem. A leghosszabb idő, amit eltöltött egy szobor kifaragásával, két és fél év volt, de az egyszerűbbek is hónapokba telnek. Nem adja el, csak barátoknak ajándékozza őket időnként.
Három New York-i művész szintén apró világokat kreál, fotón, diorámán vagy hógömbszerű alakzatokban kis szobrokat. Adrian Broom, Thomas Doyle és Patrick Jacobs a picin keresztül akarnak valami nagyot megmutatni, félelmet, magányt, kiszolgáltatottságot. Ugyanis a műtárgyakhoz egészen közel kell ahhoz kerülni, szó szerint is, hogy meg lehessen látni igazi lényegüket, az alternatív valóságokat, amik nem is mindig vidámak.