Idén 100 éve, hogy kitört a XX. század első nagy világégése, és bár elsőre nem is gondolná az ember, rengeteg olyasmit is köszönhetünk a négy évig tomboló háborúnak, ami nélkül ma elképzelni sem tudnánk az életünket. Tíz ilyet mutatunk be.
Egy kis amerikai cég, a Kimberly-Clark már az I. világháború előtt feltalált valami nagyon hasonlót, a vállalat két vezetője 1914-ben keresztül-kasul utazta Németországot, Ausztriát és Svájcot, hogy megfelelő nedvszívó-képességű papírt találjon. Végül azonban egy olyan anyagot fedeztek fel, amelynek a pamutnál ötször jobb volt a nedvszívó-képessége és tömeggyártás esetén fele annyiba került.
Az Egyesült Államokban levédették, majd 1917-ben, amikor az USA belépett a világháborúba, megkezdték a tömeggyártást. A fronton dolgozó vöröskeresztes nővérek gyorsan rájöttek, hogy saját használatra is alkalmas a betét, és végül ez hozta meg a nagy áttörést a cégnek is.
2. Papírzsebkendő
A tisztasági betéttel az jelentette az egyik nagy problémát, hogy a nők túlságosan szégyenlősek voltak férfi eladóktól kérni. Ugyan az eladások nőttek, ám a Kimberly-Clark nem volt elégedett, és további hasznosításon törte a fejét.
Így született meg 1924-ben a papírzsebkendő, amelyet eredetileg úgy készítettek, hogy kivasalták a cellulózt.
3. Kvarclámpa
Egyes becslések szerint 1918 telén a berlini gyerekek fele angolkóros volt, azaz csontgyengeségben szenvedett, amit a napfény és a D-vitamin hiánya okozott. Noha a pontos okokat nem ismerték, egy Kurt Huldschinsky nevű orvos úgy döntött, kísérletezni kezd. Négy kisgyereket választott ki, akiket UV-lámpa alá ültetett, és azt vette észre, hogy a csontjaik erősödni kezdtek.
4. Óraátállítás
A manapság sokak által átkozott óraátállítás elterjedése is az I. világháborúnak köszönhető, noha azt például már Benjamin Franklin is felvetette még 1784-ben. Az áttörést ugyanakkor a világháború okozta szénhiány hozta meg, méghozzá 1916. április 30-án, amikor Németországban éjjel 11 órakor éjfélre állították előre az órákat, hogy így nyerjenek reggel plusz egy óra nappali világosságot.
A többi ország villámgyorsan követte a németek példáját: Nagy-Britannia például már három hét múlva, május 21-én. Az Egyesült Államok Kongresszusa 1918. március 19-én iktatta törvénybe a különböző időzónákat és jelölte meg március 31-ét a tavaszi óraátállítás időpontjaként a világháború végéig.
Az I. világháború lezárását követően az óraátállítás is elmaradt, ám aztán visszatért és azóta is velünk van, noha nagy vita zajlik azon, manapság van-e még értelme.
5. Teafilter
Noha egy amerikai teakereskedő már 1908-ban kis zacskókban szállította a teát megrendelőinek (és a legenda szerint ejtette bele egyszer a vízbe, feltalálva a filtert), mégis az I. világháborúban terjedt el.
Érdekes módon nem a britek, hanem a németek (a még ma is létező Teekanne nevű cég) terjesztette el, amely így szállította a fronton állomásozó csapatoknak a teát. A neve ekkor még stílszerűen „teabomba” volt.
6. Karóra
Az sajnos nem igaz, hogy a karórát kifejezetten a háború miatt találták volna fel, az viszont igen, hogy ezekben az években vált általánossá a használata. Érthető, hogy a fronton nem volt túl praktikus a zsebóra, viszont a pontos idő ismerete (akár a csapatmozgások összehangolása végett is) nagyon fontos volt.
Így fejlesztették ki a viszonylag olcsó karórákat, amelyek mindkét kezet szabadon hagyták, ami annyira praktikusnak bizonyult, hogy népszerűsége a háborút követően is töretlen maradt.
7. Szójakolbász
Az ember azt hinné, hogy a vegetáriánus (szója)kolbászt az 1960-as években találta fel egy kaliforniai hippi, pedig az igazság ennél sokkal izgalmasabb. A hús nélküli kolbász feltalálója ugyanis nem más, mint Konrad Adenauer, a II. világháborút követő időszak első német kancellárja!
Az I. világháború idején a későbbi politikuslegenda Köln polgármestere volt, akinek a brit blokád idején szembe kellett néznie a lakosság éhezésével. Az ezek szerint meglehetősen leleményes Adenauer addig kísérletezett, amíg meg nem találta, mivel lehetne helyettesíteni a húst.
8. Zipzár
A „hogyan fogjuk össze könnyen és hatékonyan a ruhát?” kérdés már a 19- század közepe óta kísérletezésre késztette a feltalálókat, míg végül az Egyesült Államokban egy svéd emigráns, bizonyos Gideon Sundback lelt rá a megoldásra.
A zipzár elterjedését természetesen ebben az esetben is a hadseregnek köszönhetjük, először ott alkalmazták, végül akkora sikere lett, hogy a háborút követően a civil életben is megragadt.
9. Rozsdamentes acél
A brit hadsereg már a háború előtt komoly problémával nézett szembe: a fegyverekhez használt fém nem volt elég tartós, a cső az ismételt tüzelések nyomán eltorzult.
A megoldást egy sheffieldi kohász, bizonyos Harry Brearley szállította, még 1913-ban, aki krómot adott az acélhoz, de elégedetlen volt az eredménnyel. A legenda szerint miután több darabot is félredobott az udvaron, egy idő után azt vette észre, hogy azok nem rozsdásodnak.
A háború során aztán a rozsdamentes acélt rengeteg területen kezdték használni, és ma már elképzelhetetlen az életünk nélküle.
10. Drótnélküli kommunikáció
A háború kezdetén a kommunikáció jórészt kábeleken keresztül zajlott, de ez nem volt túl megbízható, hiszen azok könnyen megsérülhettek, az ellenség elvághatta, sőt, lehallgathatta őket.
Nyilván nem nagyon voltak hatékonyak a zászlók, postagalambok, lámpák, stb. sem, a probléma különösen a repülőgépek esetében vált akuttá, ahol a kezdetek kezdetén a pilóták kiáltásokkal és kézjelekkel kommunikáltak. A választ a drótnélküli kommunikáció jelentette.
A rádiótechnológia ekkor már rendelkezésre állt, de tovább kellett fejleszteni. Ezt a britek tették meg, akik már 1916 végére jelentős előrelépést értek el. A legnagyobb problémát az erős háttérzaj jelentette, ám amikor ezt a beépített mikrofonnal rendelkező sisakkal sikerült kiküszöbölni, már semmi sem állhatott a rádiós kommunikáció útjába.
(via)
