Különleges megvalósítás, különleges látásmód. Épületek és városok szükségből valamint művészek szűrőjén át. Többek között kartonból. A kartonpapír egy talán méltatlanul mellőzött alapanyag, amit nagyon sok minden másra is ki lehetne használni, mint amilyen szerepet jelenleg betölt, éppen teherbírása, szerkezete miatt.
Magyarországon is van, akik már egészen komoly irodabútorokat készítenek ebből az anyagból. Egy japán építész Shigeru Ban nemrég komoly elismerést kapott átmenetinek szánt karton szerkezeteiért, melyek alapvető célja, hogy katasztrófa sújtotta térségekben, gyors és könnyen megalkotható lakhatási lehetőségeket nyújtson. De épített már templomot, sőt koncerttermet is kartonból.
Egy művész, Andy Rudak tavaly egész városrészeket épített fel kartonból, az ötlet egy a gyerekeivel kitalált játékból indult, aztán komoly modellezőkkel folytatott fotóprojekt lett. Megépültek Párizs és Mumbai utcái is. De nem szokásos zsibongásukkal, hanem furcsa álomszerűen, üresen. A képeket csak az épületek sugallta hangulat, esetleg egy-egy állatfigura jelenléte, hatja át.
Ezek a makettek tulajdonképpen az adott városokról kialakult sztereotípiák alapján működnek, hogy könnyű legyen rájuk ismerni. Így mindenki beleteheti ezekbe a „néma” képekbe azt, ami neki azzal a hellyel kapcsolatban eszébe jut, vagy amilyen képzete van róla.
Míg Shigeru Ban épületeinél kiemelt cél az, hogy minél gyorsabban össze lehessen rakni őket, akár önkéntesek segítségével, a művészet más szempontokat állít a karton elé. A modelleket nagyjából három hétbe telt megépíteni, például különleges technikákkal megöregítik a vadonatúj papírt, hogy autentikus legyen például Mumbai nyomornegyedeként. Illetve a fotós a fénnyel játszott, hogy megteremtse az utcarészletek különleges hangulatát.
Ha már a szokatlan, furcsa hangulatnál tartunk, egy másik fotóprojekt Thierry Cohen szintén városokat fényképez. Sok esetben olyan állandóan fényes, kivilágított városokat, ahol a csillagok éppen a fényszennyezés miatt gyakran nem is látszanak, a fotók teljes sötétségben mutatják meg őket, háttérül csak a csillagos ég szolgál. A fotók arra szeretnének rávilágítani, hogy mit is hagyunk ki, amikor nem látjuk az eget valójában, valamint arra is, hogy ezekben az örökké ébren lévő városokban emberek élnek, akik már egyáltalán nem a természetes napi alvás – ébrenlét ciklusokat követik az állandó fényözönben.