Egy nagyvárosi utca könnyen nyomasztóvá válhat, a sok beton és aszfalt, a kevés növény elveheti az ember kedvét. Ilyenkor jönnek jól azok az utcai művészek, akik egy-egy alkotásukkal mosolyt csalhatnak az arcunkra és feldobhatják a betondzsungelt. Erre mutatunk most példákat (rögtön a nyitóképen egy New York-it).
Miközben akadnak nagyvárosok, ahol elszánt (és teljesen reménytelen) harcot hirdetnek a falakat vászonnak tekintők ellen, máshol ha nem is támogatják, de legalább is nem üldözik feltétlenül a falakat és egyéb csupasz felületeket vászonnak tekintőket.
Persze sokszor nehéz meghúzni a határvonalat a művészet és a rongálás között (ráadásul ez alapvetően ízlésbeli kérdés is), ám abban talán egyetérthetünk, hogy a posztban bemutatott festmények inkább az előbbi kategóriába tartoznak.
Nézzünk pár Európán kívüli példát, minden városból kettőt-kettőt!
Melbourne, Ausztrália
Mexico City, Mexikó
Valparaíso, Chile
Sao Paulo, Brazília
Mi is kell a spontán utcai művészethez?
Először is nem árt, ha van szabad felület, amin alkotni lehet, és kellenek persze olyan művészek, akik ezt ki is használják (és nem visszaélnek vele), azaz szükséges egy olyan underground művészi szubkultúra, akik mindezt komolyan veszik. Az sem baj, ha van befogadói oldal, azaz olyan emberek, akik élvezik az ilyen művészetet.
Világszerte egyre több helyen jöttek rá, hogy a csupasz betonfalak helyett sokkal többet adnak ezek a sokszor vidám, sokszor elgondolkodtató képek, és ezt egyre több nagyváros vezetése is tolerálja, mi több, akad, ahol támogatják is.
Végül jöjjön pár dupla kép európai nagyvárosokból!
Lodz, Lengyelország
London, Nagy-Britannia
Párizs, Franciaország
Prága, Csehország
