A jó reklám az, amelyikre felkapjuk a fejünket és nem feledjük. Ilyen szempontból a kifejezetten sokkolónak szánt reklámok hatalmas karriert futhatnak be, ugyanakkor ez nagyon veszélyes terep, hiszen könnyen visszaüthet a dolog.
Az angolul „shockvertising”-nak (a shock és az advertising azaz reklámozás összevonásából keletkezett kifejezés) alaptulajdonsága, hogy a befogadó sokkolására építve kíván eredményt elérni, felhívni a figyelmet az adott termékre, jelenségre.
Akadnak olyan szervezetek (például az állatvédelemre specializálódott PETA vagy a kereskedelemben a Benetton), melyek kifejezetten a tabudöntögetésre specializálódtak és botrányosnál botrányosabb reklámkampányokkal akarják felhívni magukra a figyelmet.
Noha már régebben is előfordultak sokkoló reklámok, az első cég, amely kifejezetten ilyenekkel akart bekerülni a köztudatba, az olasz Benetton volt a nyolcvanas években. Ma már ikonikus kampányokat készítettek, az AIDS-re figyelemfelhívó hirdetésük díjat is nyert 1991-ben.
Ugyanakkor a stílusnak megvannak a maga veszélyei, erről a Természetvédelmi Világalap (WWF) elég sokat tudna mesélni, hiszen hatalmas botrányt kavart, amikor a 2004-es cunamit a Világkereskedelmi Központ 2001-es megtámadásához hasonlította.
A szakértők szerint ugyanakkor az emberek reakcióit nagyban meghatározza az is, hogy ki a reklámozó. „A jótékonysági szervezetekkel jóval elnézőbbek, persze ettől még ezek sem tehetnek meg mindent” – fogalmazott például a BBC-nek adott interjúban az Önszabályozó Reklám Testület brit megfelelője, az Advertising Standards Authority (ASA) szakembere.
Steve Ballinger példaként egy 1998-as rasszizmus ellenes kampányt hozott fel, amelyet egyébként sokan kifejezetten rasszistának és agresszívnek bélyegeztek.
„A sokkoló hirdetések azért kockázatosak, mert könnyen elidegeníthetik a célközönségüket. Ráadásul fennáll az a veszély is, hogy a reklámok körül kialakuló vita elhomályosítja az ügyet, amelyre egyébként a figyelmet szeretné felhívni” – fogalmazott a szakember.
(via)