A tea története (és jelene) tele van izgalmasnál izgalmasabb történetekkel és tényekkel. Ki hitte volna, hogy az angoloknál elfogyasztott tej negyede a teában köt ki, vagy hogy volt olyan időszak, amikor az íreknél még az alkoholfogyasztásnál is nagyobb gondnak tartották a túl sok teát.
Lelkes tearajongóként nem is tudjuk, hol kezdjük az érdekességek ismertetését, talán ott, hogy i.e. 2737-ben véletlenül fedezte fel egy kínai toxikológus, aki aztán több mint 70 féle mérgező növény ellenszereként használta.
Kínában egyébként majmokkal szüretelték a tealevelet, felidegesítették az állatokat, majd felzavarták a cserjékre, ahol aztán őrült módon rázták dühükben az ágakat, a levelek pedig szépen lepotyogtak a földre.
Meglepő módon nem az angolok (és nem is a kínaiak) isszák fejenként a legtöbb teát, noha például Angliában napi 165 millió csészével fogyasztanak belőle (ennek 95 százaléka filteres), amivel a csapvíz után a második legnépszerűbb ital.
Ha nem az angolok, akkor kik a legnagyobb teafogyasztók? Nos, meglepő módon az írek, ahol a lakosság 75 százaléka gyakorlatilag függőnek nevezhető, hiszen átlagosan napi 6 csészével fogyasztanak. Olyannyira, hogy például 1910-ben a teát nagyobb egészségügyi problémának tartották, mint az alkoholizmust, ami az íreket ismerve nem kis szó. A második helyen egyébként még mindig nem az angolok, hanem az oroszok állnak.
Ha már az angolok: nekik II. Károly felesége, Katalin mutatta be az italt, kvázi a hozományaként, amikor 1662-ben Portsmouth-ba érkezve egy nyugtató teát kért. Ami persze nem volt, helyette kapott egy kis sört.
A 17. században egyébként messze nem volt egyértelmű a tea megítélése, egy német orvos, Simon Paulli például arra figyelmeztetett, hogy 40 éves kor fölött az ital sietteti a halált – a figyelmeztetést némileg árnyalja, hogy ugyanő azt is vallotta, hogy a hölgyek mellét bürökkivonattal kell kenegetni, hogy „megfelelően kicsi” maradjon. (Meg lennénk lepve, ha ő maga nem ajánlott volna fel ilyen szolgáltatást, de ezt csak zárójelben jegyezzük meg.)
A britek egyébként akkor váltak teás nemzettél, amikor a Kelet-Indiai Társaság monopóliumot szerzett a kínai teára, hajóik pedig némi csip-csup francia és spanyol háború miatt kiszorultak a Földközi-tengerről, így nem érték el a kávéexportáló országokat.
A tea meglehetősen húzós ára miatt eredetileg kifejezetten a gazdagok itala volt, olyannyira, hogy elterjedt volt az a nézet is, hogy a szegényeknek semmi keresnivalójuk az ital környékén. Az úrihölgyek a nyakukban hordták a teásdobozuk kulcsát, nehogy a szobalányok megdézsmálják, aztán jó áron értékesítsék a készletet.
A magas adó miatt a teát gyakran téglaporral vagy más (jellemzően mérgező) anyaggal dúsították, olyannyira, hogy akadt olyan tea, amiben minden volt, csak éppen tea nem. Története során egyébként több teát csempésztek, mint amennyit legálisan hoztak forgalomba.
Az ital a (tiltott) szexnek is jót tett, hiszen a fogyasztásához különleges pongyolát viseltek, ami sokkal lazább darab volt, mint a megszokott fűző, azaz nem volt szükség segítségre a felvételéhez, így ki lehetett iktatni a zavaró tényezőket. Ennek szakszóval cinq-a-sept volt a neve, utalva a délután 5 és 7 közötti időszakra, amikor ezek a találkozók megestek.
Ha már a két nem közötti kapcsolatnál tartunk, nem árt megjegyezni, hogy egyes férfiak úgy vélték, a tea elcsúnyítja az angol nőket (és nem, nem csapjuk le a magas labdát).
William Cobbett újságíró, pamfletszerző például 1822-ben azt találta írni, hogy a tea végez a disznókkal és prostitúcióba hajszolja a nőket (hogy mivel, az nem egyértelmű…), és helyette inkább a sörfogyasztást ajánlotta. Ha ez nem lenne elég, az ital (mármint a tea) nőiessé teszi a fiúkat is (akik aztán feltételezhetően csúnyák is lesznek, de ezt már csak mi tesszük hozzá).
Annyiban igaza lehetett a sajátos nézeteket valló Mr. Cobbett-nek, hogy némileg a tea tehető felelősség a nők egyenjogúságát hirdető szüfrazsett mozgalom fellendüléséért, hiszen az ABC és a Lyons teaházai azon kevés helyek közé tartoztak, ahová a nők kísérő nélkül is elmehettek.
Ennek örömére most megyünk és főzünk egy jó teát.
(via)