Miközben a legtöbben, ahogy csak tehetik, egyre nagyobb házakba költöznek, addig mások éppen az ellenkezőjét teszik. Az elv megszabadulni a felesleges dolgoktól, és akkor akár a hátunkra is vehetjük a birodalmunkat és eggyel arrébb költözhetünk. Ráadásul, sok olyan területe van a világnak, ahol éppen a hely az, amiből egyre kevesebb van, így a tökéletes kihasználtság nem megvetendő.
Egy amerikai fiatal pár például szó szerint maga után kötötte a házát, felmondták hagyományos állásukat, és jelenleg házastól, kutyástól járják az Egyesült Államokat, miközben blogolnak, és meg is mutatják apró lakóhelyüket az érdeklődőknek időről-időre, egy-egy állomáson.
Blogjukat olvasva kiderül, hogy egész mozgalom épült már a kicsike házakra, egyszerre építészeti és társadalmi szempontból egyaránt, ugyanis az egyszerű életvitelt népszerűsítik, kicsi élettérben. Mert míg az 1970-es években az Egyesült Államokban egy átlagos családi ház mérete 165 négyzetméter volt, addig ez 2007-re 230 négyzetméter fölé nőtt. A kezdeményezés azt célozza meg, hogy kisebb legyen újra a lépték, és menjen le 100 négyzetméter alá a méret. (Ami, ha úgy vesszük nem is igazán nevezhető kicsinek, főleg európai mértékkel mérve.) Akik igazán komolyan veszik a méretcsökkentést, akár 8 négyzetméterrel is megelégszenek. Sőt olyan oldalt is találtam, ahol részletes leírás található arról, hogy hogyan érdemes belevágni ebbe az életmódba, milyen akadályokat kell elhárítani, és hogy is kell elkezdeni építkezni.
A fenntarthatóság jegyében ezeknél a házaknál gyakran használnak újrahasznosított anyagokat, és nem egyszer maguk a tulajdonosok építik fel őket. Az egyik lelkes pionír a sajátját a prérin mindössze 30 nap alatt építette meg, 9 négyzetméteren. Kristie Wolfie házikója szintén kerekeken gurul, így könnyen mozdíthatja a lakását.
De hogy ne ragadjunk le az Egyesült Államokban, Finnországban is vannak vállalkozós szellemek, akik dizájn tekintetében is egészen figyelemreméltót alkotnak, ha kicsiben is. A „Dobozház”Sami Rintala építész műve, aki ráadásul többféle kultúra tradícióit igyekszik egyesíteni. A konyha és az étkező egy egység, olyannyira, hogy a sütőplatnik az asztal lapjába vannak beépítve, az asztal mellet pedig a földön ülve lehet étkezni. (Koreai módra az étel ott sülhet frissen az asztalnál, és úgy japánosan a földön ücsörögve lehet elfogyasztani.) A házban szinte minden fenyőből van, így a természet szó szerint belül van a dobozházban. Az már egyéni ízlés kérdése, hogy nekünk kicsit sötét és borongós az összhatás.