A világ legexkluzívabb klubjaiba csak nagyon keveseknek lehet szerencséje bepillantani. Különlegességük éppen abban rejlik, hogy csak diszkrétek és valóban csak azok számára állnak nyitva, akik megfelelnek a „bekerülés” feltételeinek, ami gyakran az előkelő származás vagy ha mindez kiváltható vagyonnal és magas társadalmi kapcsolatokkal.
Legtöbb esetben filmek díszleteként vagy esetleg a Buiness Insideren található cikkéhez hasonlóan kukkolóként tekinthetünk be az exkluzív világba. Csak néhány példa és néhány érdekesség.
A londoni Annabel (nyitókép) különlegessége, hogy viszonylag alacsonyabb az átlagéletkor, tehát nem csak az öreg arisztokraták juthatnak be, ugyanakkor két ajánló minimum kell, és az öltözködési előírások is szigorúak. Alapvetően öltöny vagy legalább zakó az elvárás, galléros ing, és kifejezetten tiltják a bőr vagy farmer nadrágot, a pólót, a sportos ruházatot, nőknél a leggings-t.
Az amerikai Yellowstone Club, nem messze a nemzeti parktól, Montanában természeti környezet szempontjából is igazán lenyűgöző. Egyedülálló privát sí- és golfpálya áll a tagok rendelkezésére, mintegy 5500 hektáron. Olyan tagjai vannak a hírek szerint, mint Bill Gates, és bár arisztokrata származást nem kell bizonyítani, 300 ezer dollárt ki kell csengetni csak a belépésért.
A Emirátusok sem maradhatnak le az exkluzív klubok térképéről, így a dubaji Capital Club fontos színtere az Öbölbeli üzletkötéseknek. Itt is legalább két ajánló szükségeltetik a belépéshez, és egy titokzatos summa is. Ugyanakkor, aki ide belép, az egy 250 intézményből álló hálózat tagjává is válik.
A monacói Yacht Club azt is elvárja tagjaitól, hogy otthon érezzék magukat a hullámok hátán. A klubot maga a monacói herceg, Rainier alapította 1953-ban. Bizonyos etikai normákhoz tartaniuk kell a tagoknak magukat, tengeren és szárazföldön egyaránt. Két ajánló, jó kapcsolatok és sok pénz kell a tagsághoz.
A Silencio Párizsban nagyon fiatal, de nagyon szigorú klub, 2011-ben hozta létre David Lynch, a művészetek - művészek exkluzív találkozóhelyévé. Olyan szellemi elődöket emleget fel, mint a 17. századi párizsi irodalmi szalonok, a 18. századi angol klubok, és a zürichi dadaista Cabaret Voltaire. Nevéhez méltóan helyet ad egy színpadnak, mozinak, galériának egyaránt. Itt nem az ajánlás, hanem igazából a saját területen elért eredmények az elsődleges belépők, bár ennek megítélése elég szubjektív „alapnak” tűnik.