A chips (vagy ha úgy jobban tetszik: burgonyaszirom) nagy kedvencünk, és ezzel nem vagyunk egyedül. Furcsán addiktív dologról van szó, mert ha az ember egyszer elkezdte, akkor nagyon nem könnyű abbahagyni, szóval veszélyes is kissé – de ma nem erről lesz szó, hanem arról, hogy vajon tudják-e, ki és milyen körülmények között találta fel?
Már eleve a feltalálás időpontja meglepő kissé, hiszen több mint 160 évet kell visszamenni az időben, egészen 1853-ig. A helyszín Amerika, azon belül is a New York államban található Saratoga Springs, a főszereplő pedig egy George Crum nevű férfi.
A Moon Lake Lodge nevet viselő üdülőközpont séfje volt ő abban az időben, az általa vezetett étterem pedig kifejezetten híres volt az ott készülő hasábburgonyájáról, amit George Crum egyik büszkeségének tartott.
Alighanem ezért is sértette különösen a hiúságát, amikor egy este az egyik vendég erőteljesen kifogásolta a krumpli szerinte túlzott vastagságát. A helyzetet kissé bonyolította, hogy a vendéget úgy hívták, hogy Cornelius Vanderbilt, és személyében a kor egyik legfontosabb amerikai üzletemberét tisztelhettük.
Nem tudjuk, ez mennyire hatotta meg George Crumot, aki meglehetősen felkapta a vizet, és bosszúból nekiállt, papírvékonyságúra szeletelte a krumplit, hogy bosszantsa a háklis vendéget.
Majd fogta, olajban megsütötte a szeleteket, végül jó alaposan megsózta és tálalta. Alighanem ő lepődött meg a legjobban, amikor a híres és dúsgazdag vendég ahelyett, hogy kiborult volna, az egekbe dicsérte az ételt, amit erre persze a többi vendég is ki akart próbálni.
Mit ad Isten, nekik is bejött, így villámgyorsan felkerült az étterem étlapjára, mert lehet, hogy George Crum hiú volt, de azért nem volt üzleti érzék híján. Olyannyira nem, hogy hamarosan saját éttermet nyitott, aminek az egyik sztárja a saját fejlesztésű chipse volt.
A következő hatalmas lépésre jó negyven évet kellett várni, amikor William Tappendon üzemi méretekben kezdte gyártani a chipset Ohióban, ám az igazi áttörés az 1920-as években jött el.
Egészen addig ugyanis kézzel pucolták és szeletelték a krumplit, ami elég macerás dolog, ekkor viszont sikerült gépesíteni a folyamatot, ami lehetővé tette, hogy a chips már ne csak az éttermekben, hanem az üzletekben is terjedjen.
Különösen, amikor 1926-ban Laura Scudder feltalálta a viaszos csomagolást, ami lehetővé tette, hogy a chips hosszú ideig megőrizze a frissességét és szállítani is lehessen.
A többi pedig ma már (ahogyan mondani szokták) történelem, úgyhogy megyünk is, és nyitunk egy zacskóval. Csak aztán bírjuk abbahagyni.
(Fotó: pixabay.com/Didgeman)