A hamisítások korát éljük, legyen szó hírekről, műtárgyakról, luxusholmikról – vagy éppen a borokról. A jelenség egyre nagyobb problémát jelent világszerte, és meglehetősen változatos módokon próbálnak meg fellépni ellene.
Pár évvel ezelőtt a francia Sud Ouest című lap úgy saccolta, hogy a világon forgalomba kerülő borok 20 százaléka hamisítvány, azaz nem azt kapja az ember, amit a palack ígér. Ez egy őrületesen magas szám, olyannyira, hogy sok szakember erősen vitatja is, a lényeg nem is ez, hanem a jelenség. Ami egyre aggasztóbb.
A legnagyobb gondot a robbanásszerűen fejlődő kínai piac jelenti, ahol az előrejelzések 2019-re már 69,3 milliárd dolláros forgalmat jósolnak, ami négy év alatt 81 százalékpontos emelkedést jelentene.
A bor- és pezsgőhamisítás tehát egyre nagyobb üzlet, tavaly például az olasz hatóságok egyetlen razzia során 9000 palack hamis Moët Chandont foglaltak le, összesen 375 ezer dollár értékben. Az üvegekben asztali habzóbor volt.
Előfordult olyan fogás is, ahol 40 000 hamis Moët címkét találtak (ebből akár kétmillió dolláros üzletet csinálhattak volna a bűnözők), míg két évvel korábban 30 ezer üveg hamisított Brunellót és Chianti Classicót sikerült lefoglalni.
Akadnak ennél is trükkösebb megoldások. Még 2012-ben a világ egyik legismertebb (vagy ha úgy tetszik, leghírhedtebb) borgyűjtőjét, Rudy Kurniawant tartóztatták le, majd ítélték 10 év börtönre, mert összesen 20 millió dollár értékben adott el hamis borokat, mások mellett olyan nagymenőknek, mint Bill Koch üzletember (aki azóta kereszteshadjáratot indított a hamisítás ellen).
A férfi módszere kezdetekben sajátos volt, elkérte az éttermekben elfogyasztott borritkaságok üres palackjait (mondván, gyűjti a „trófeákat”), majd azokat töltötte meg gyengébb minőségű borral.
Nem kispályás ügyekről volt szó, hanem olyan borokról, mint például egy 59-es Romanée-Conti (egyébként is erre a márkára specializálódott), amire még komoly gyűjtők is azt mondták, hogy alig egyszer-kétszer látták életükben.
Rudy Kurniawan házában elképesztő „üzemet” fedeztek fel anno a hatóságok, a férfi nagyüzemi módszerekkel végezte a hamisítást. (Egyébként film is készült az ügyről, a Netflix mutatta be Sour Grapes címmel.)
A helyzet rendkívül súlyossá vált, olyannyira, hogy például a Romanée-Continál bevezették, hogy a kóstolót követően egy alkalmazott x-szel jelöli meg a felbontott üveget, hogy azt utána ne lehessen újra felhasználni, de akad olyan termelő is (például az ausztrál Penfolds), ahol egyszerűen összetörik az üvegeket.
Akadnak, akik még ennél is kifinomultabb módszerekkel próbálják megvédeni termékeiket. A Château Palmer 2009 óta minden egyes palack aljába belegravírozza a márka nevét, és más neves gyártóval (például a Lafite-Rothschilddal és az Ornellaiával együtt) elkezdte használni az úgynevezett „buborék taget”, aminek lényege, hogy mind a palackot, mind a dugót egyedi kóddal látják el, ami alapján ellenőrizni lehet az eredetiségét.
A gyűjtőket segítik az olyan oldalak, mint a WineFraud.com, ahol azt lehet megtanulni, hogyan ismerjük fel a hamisítványokat.
