Milyen hibákat ne kövessünk el, és mire figyeljünk? Én magam is voltam babysitter Angliában, és tudom, mennyire meglepődtem, amikor egyszer úgy kértek meg, hogy vigyázzak egy kislányra, hogy előtte a gyerekkel egyáltalán nem találkoztam, már aludt, amikor átértem hozzájuk.
Így, amikor éjszaka felébredt, mert persze, hogy felébredt, egy vadidegen embert talált ott, aki nem tökéletes angolsággal próbálta neki elmagyarázni, hogy nincs semmi baj, nemsokára hazajönnek a szülei, én segítek, amiben tudok, meséltem neki stb., de nem aludt vissza. Lehet, hogy mondták neki, hogy nem lesznek otthon, de egy félálomban lévő gyerek csak meglepődik, ha egy idegennel találja szemben magát.
Szóval először is érdemes egy picit legalább előkészíteni a dolgot akkor is, ha csak egyszeri dologról, kivételes alkalomról van szó. Persze ha hosszú távra keresünk segítséget pláne fontos, hogy megfelelően körüljárjuk a dolgokat, alaposan találjuk ki például, hogy mi alapján, milyen kritériumok mentén keresünk.
A legjobb persze, ha valaki ajánlotta az illetőt és van már vele kapcsolatban tapasztalat, ugyanakkor ne hanyagoljuk el a megérzéseinket, mit látunk, amikor a gyerekünkkel találkozik a reménybeli felvigyázó, hogyan kommunikálnak, hiszen minden gyerek és minden család más, így aki valaki másnak bejött nem biztos, hogy nekünk is tökéletes választás.
Elvárások
Egy amerikai ügynökség szakértője a következőket javasolja: az első találkozáskor fontos, hogy tiszta helyzetet teremtsünk, közöljük az elvárásokat. Az időtartamon, fizetésen kívül beszéljük meg, hogy mi a napi rutin, és hogyan várjuk el ennek lebonyolítását. Tudja-e az illető, hogy mit kell tennie egy esetleges vészhelyzet, elsősegélynyújtás esetén, legyenek meg a legfontosabb telefonszámok, az értesítési „lista".
Az is fontos, hogy tisztázzuk az egyéb tennivalók kérdését, főzést a gyerekek számára, mit szeretnénk, hogy egyenek, kell-e takarítani a felvigyázás mellett. Ha ezeket a dolgokat nem beszéljük meg az a későbbiekben komoly feszültségekhez vezethet. Azzal is igyekezzünk tisztába jönni, hogy a másik mennyire hosszú távra tervez, mindamellett, hogy az élet persze hozhat előre nem látható helyzeteket.
Tisztelet és bizalom
Kezeljük a babysittert és az idejét tisztelettel és ezt várjuk el a gyerekeinktől is. Bárki késhet vagy közbejöhet valami, de ne legyen rendszeres, hogy a megbeszéltnél később érkezünk.
Tisztázzuk a gyerekekkel is, hogy amikor mi nem vagyunk otthon, akkor az a „főnök", aki vigyáz rájuk, így neki kell szót fogadniuk. Ne hiteltelenítsük a gyerek előtt, ne bíráljuk felül utólag, mert akkor a gyerek sem akar majd rá hallgatni. (Ezt el is kerülhetjük az alapos előzetes egyeztetéssel. Persze lehetséges gondolkodásbeli különbség, de ezt se a gyerekek előtt játsszuk le, ha lehet.)
Tartsuk a „kapcsolatot" az otthoni helyzettel
Bármennyire leköt a munka, és sokszor rohanósan telnek a napok egymás után, azért legyünk tisztában azzal, hogy mi történik otthon. Akár nézzünk haza alkalmanként korábban, vagy napközben. Nézzük meg hogyan viselkedik a gyerek a rá vigyázó személlyel, és fordítva. Időről-időre beszéljük át a dolgokat, kommunikáljunk, hogy ne merüljenek fel félreértések, ne legyenek megoldatlan problémák.
Az sem árt, ha egy kicsit előre is gondolkodunk, hogyan fog változni mondjuk hosszabb távon a család, lesz-e kistestvér, ha iskolába megy a gyerek a leckében is segíteni kell neki, hozni-vinni kell, minderre is fel van-e készülve a babysitter, valamint vállalja-e.
A személy vagy intézmény kiválasztása az egyik legfontosabb döntésünk, hiszen hosszútávon befolyásolhatja a gyermekünk, és így a család jóllétét is.