Ma már messze nem azt jelenti a kert, amit akár pár évtizeddel ezelőtt is, egyre gyakrabban találkozunk egészen avantgarde, kísérletező jellegű művészeti alkotásokkal. Mert ezek a kertek tulajdonképpen a modern művészet (igaz, egészen szemkápráztató) részei.
Régen a kertnek gátat szabott az adott klimatikus viszonyok között őshonos növények száma, és milyensége (túl persze a kerttervezők kreativitásán), manapság azonban már gyakorlatilag a világ bármely részén megtalálhatjuk ugyanazokat a növényeket.
„Menjünk el tetszőleges angliai, olasz, amerikai vagy bármilyen kertbe és a világ minden részéből találhatunk ott növényt” – mondta a CNN-en Madison Cox dizájner, és egy új könyv, a The Gardener's Garden (A kertész kertje) társszerzője. Ezt a megállapítást alighanem bárki alá tudja támasztani, a mi kertünkben például van japán cseresznyefa, bambusz, selyemakác és még sorolhatnánk.
Mindez oda vezetett, hogy a kertek tervezésekor már legalább annyira fontos az alkotó képzelete, mint a hagyomány, nem is beszélve a kulturális területen bekövetkezett változásokról. A mai posztban nyolc olyan példát hozunk fel, melyek remélhetőleg egyszerre szépek, és szokatlanok.
Kezdjük rögtön a nyitóképen látható „szuperfákkal”, amiket a Grant Associates követett el, és melyeket a szingapúri Gardens by the Bay-ben nézhetünk meg. Az épületnyi magasságú „fák” persze nem maguktól nőttek ilyen hatalmasra, még csak nem is igaziak, kivéve a kívülről rájuk applikált növényi bevonatot.
Pearly Fryer egy részes arató gyermekeként látta meg a napvilágot, aztán a 80-as évek elején vett egy házat, mellé pedig pár bokrot. Ebből született meg az a dél-karolinai Bishopville-ben látható absztrakt csodakert, amiben egészen fantasztikus növényszobrokban gyönyörködhetünk.
Az ausztráliai Melbourne-ben található Australian Garden egy olyan botanikus kert, ahol megközelítőleg 3000 különböző növény él egymás mellett, elsősorban a közel tökéletes klímának köszönhetően. A kert célja nem csupán a növények bemutatása, hanem a látogatók inspirálása.
Maradva Ausztráliában, utunk a Victoria államban található Olindába vezet, azon belül is Philip Johnson magánkertjébe, aki egyebek mellett arról is híres, hogy 2013-ban nyert a Chelsea-ben rendezett világhírű fesztiválon. A kert különlegességét a helyszín is adja, hiszen egyes részein 23 fok a dőlésszög. A tervezők szerint (mert ma már természetesen egy egész csapat gondozza a kertet) „minden egyes esőcseppet folyamatosan újrahasznosítanak”, amikor pedig jön a szárazság, és vele a bozóttüzek szezonja, egy különleges, számítógép vezérelt rendszer tartja nedvesen a növényeket.
Noha elsőre tutira valamelyik trópusi szigetre gondolnánk a következő kertet elnézve, a helyszín mégis a kaliforniai Santa Barbara. A kert alapítója a lengyel (!) operaénekes (!), Ganna Waska volt (aki egyébként 1984-ben, 97 éves korában hunyt el). A Lotusland nevű kertet eredetileg egy régi medencében alakította ki, azóta persze alaposan kinőtte magát, és (mint a neve is mutatja) elsősorban a keleti filozófiák előtti főhajtásnak tekinthető.
Maradva Kaliforniában, a San Marino-i Huntington Gardensben teljesen más hangulatot kapunk. A kert különlegessége, hogy itt egy helyen megtalálható a világon ismert aloe vera fajták kétharmada. A képen is látható sivatagi részen pedig igazi különlegességeket láthatnak a látogatók.
A Los Angelesben lévő Getty Center kertje tulajdonképpen egy drámai erejű modernista kísérlet, ami a kerttervezést a hagyományos felfogástól a szobrászat felé mozdítja el. Robert Irwin dizájner szerint egy idő után a kert önmaga írta át teljesen a szabályokat.
Végezetül látogassunk el Európába, egyenesen Párizsba, ahol a Patrick Blanc botanikus nevével fémjelzett Oasis d'Aboukir kápráztat el minket. Az úgynevezett függőleges kertek egyik legnagyobb mestere három évtizede terjeszti az igét (mert ezt másnak nem nagyon lehet nevezni) és viszi el csodás kertjeit a francia főváros leglehetetlenebb helyeire. A képen látható kert 237 fajta összesen 7600 növényéből áll.
