Nem elég, hogy egy esküvő eleve is rengeteg tervezéssel, szervezéssel jár, persze gyakran örömtelivel, de a legkeményebb dió sokszor éppen a kommunikáció és diplomácia a vendégekkel. Nem csoda, ha némelyik menyasszony a folyamat végére „menyasszörnnyé" válik.
Nemrég volt szerencsém asszisztálni egy az ismeretségi körben szerveződő esküvőhöz. Az egyik kardinális kérdés az volt, hogy kinek a kijét, milyen rokoni fokig kellene meghívni, illetve hogyan is mondjuk meg, hogy őt szívesen látnánk, de gyerekek már nem férnek bele a keretbe. Kit, kivel nem lehet egy asztalhoz ültetni? Hogyan ne legyen kínos csend egy asztalnál, mert nincs közös téma, amiről a körülötte ülők beszélgethetnének?
Persze a fiataloknak, és a vendéglátó családoknak is nagyon fontos, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát a számukra oly fontos napon, de ezt néha nem könnyű elérni. Legyünk őszinték, néha a meghívottak sem könnyítik meg a helyzetet.
Hogy mik a leggyakoribb nyafogások, és hogyan tudjuk őket megelőzni? Erre álljon itt néhány példa.
1. Az időpont – óvatosan időzítsünk, ha valamilyen ünnep közelébe szervezzük a nagy eseményt, mert esélyes lehet, hogy akkor többen is elutaznak, vagy távolabb családi körben töltik az adott időszakot. Ha mégis ragaszkodunk az időponthoz, legalább a közvetlen családot kérdezzük végig, hogy el tudnak-e jönni, illetve küldjük a meghívót minél előbb, hogy a vendégek tudjanak jó előre tervezni.
2. Amikor a meghívott azt hiszi, hogy plusz személyt vagy személyeket vihet magával. Ezt úgy előzhetjük, ha a választ kérő kártyán név szerint leírjuk a meghívottakat, akiket ki lehet pipálni, ha jönnek vagy ikszelni, ha nem.
3. Aztán jön a fentebb emlegetett ültetési rend. Ezt igazi művészet jól megcsinálni. A kilátást és a kommunikációt lehetőleg ne gátoljuk túlzott méretű asztaldísszel.
4. Ne legyen fizetős a bár! Ez egy meglehetősen furcsa intés, lehet, hogy én nem forgok elég széles körben, de még nem hallottam olyan esküvőről, itt Magyarországon, ahol fizetni kellett volna a vendégeknek az italért.
5. Természetesen központi kérdés a menü kialakítása és minősége. Nehéz dönteni, de még mindig jobb olyasmit adni, amit valószínűleg az emberek nagyobb része szeret, mint valami különlegességet, amihez többen csak hozzápiszkálnak vagy azt sem. Vagy ha valami egzotikus dolgot tálalunk fel, akkor legyen alternatíva. Legjobb, ha van lehetőség előkóstolásra, illetve legyünk tisztában a mennyiségekkel is.
6. A beszédeket nem kell túl hosszúra nyújtani, mert az nem biztos, hogy minden vendégnek egyformán szórakoztató.
7. A zene nagyon nem mindegy! A hangereje főleg nem. Persze lehet csendes aláfestő zene, akár étkezés alatt is, de lehetőleg ne kelljen túlkiabálni, ha az asztalszomszédhoz szeretnénk szólni. Különösen, ha a vendégek nagyon különböző korcsoportokba tartoznak ez külön feszültségforrás lehet. Idős emberek ritkán bírják sokáig a hangos zenét. A másik kellemetlen dolog, amikor nem akar beindulni a buli, mert senki nem mozdul a parkettre. Ilyenkor kérjük meg a zenészeket vagy a DJ-t hogy váltson zenei stílust.
8. Az időbeosztás sem mindegy, hiszen nem jó, ha „éhséglázadás" tör ki, mire jön a vacsora.
9. Az ifjú párnak bármennyire is az ő napjukról van szó, illik körbejárni a vendégek között, mindenkivel beszélgetni egy kicsit. Vannak országok, ahol a köszönőkártyát is illik küldeni, sőt komoly sértésnek számít, ha ez a lépés kimarad. Lehet, hogy túlzottan ceremoniálisnak érezzük, de gondoljunk bele, hogy az esküvői ajándék sem két fillér szokott lenni, és jól eshet egy köszönöm utólag is.
(via)
