Csodálatos élmény megnézni az Eiffel-tornyot, Velencében a Dózse-palotát, vagy New Yorkban a Szabadság-szobrot – némi gondot csak az jelent, hogy ezt nem csak mi gondoljuk így, hanem még rengeteg ember, aminek a vége elképesztő, sokszor több órás sorállás (az árakról nem beszélve). Éppen ezért most öt látványosság helyett kínálunk közeli alternatívát.
A Casa Batlló Barcelonában
Eiffel-torony vagy Diadalív (Párizs)
Ha Párizs, akkor Eiffel-torony – ez olyannyira rögzül mindenkiben, hogy manapság ez a világ leglátogatottabb fizetés látványossága. Ha fel akarunk jutni, akkor készüljünk többórás sorban állásra, mert a napi 19 ezer (!!) látogatónak csak fel (és le) kell jutnia valahogy.
Ezzel szemben a Diadalívnél a várakozási idő minimális, talán azért, mert azt általában csak a távolból csodálják (és fényképezik), holott annak a tetejére is fel lehet menni, mindössze 40 lépcsőt megmászva. A kilátás onnan is mesés, és még az Eiffel-tornyot is láthatjuk…
Colosseum vagy Caracalla termái (Róma)
Rómában járva kihagyhatatlan a Colosseum és a Fórum, a gondot ebben az esetben is az őrületes tömeg jelenti. A napi több, mint 18 ezer látogató nem sokkal marad el az Eiffel-toronytól, az élmény természetesen pazar, lélegzetelállító és még sorolhatnánk. Már ha bejutunk persze.
Caracella termái nem ennyire népszerűek, pedig a Colosseumtól 20 percnyi sétára található fürdő a maga műfajában az egyik legjobb állapotban fennmaradt római kori építmény, amire naponta alig 800-an kíváncsiak. Pedig anno egyszerre 1600-an is lazíthattak, sportolhattak, tanulhattak itt, és bár a teteje leomlott, és a falakon is látszik az idő nyoma, egy kis képzelőerővel visszarepíthetjük magunkat a múltba.
Szabadság-szobor vagy Tenement Múzeum (New York)
A New York-i Szabadság-szobor nem csak a szabadság egyik legfontosabb szimbóluma, de az 1900-as évek elején a bevándorlók is ezt pillantották meg először. New York látványossága évente több millió látogatót vonz, ám a hatalmas tömeg (és a szigorú biztonsági intézkedések) akár több órás várakozást is jelenthetnek. Az is kifizet 14 dollárt, aki csak a szobor lábánál akar nézelődni, de ha fel is akarunk menni a tetejére, akkor még nagyobb összeggel kell számolnunk.
Ha már bevándorlás, a Tenement Múzeum nyilván más típusú érdekességeket kínál, ám érdemes betervezni egy látogatást, mert (7 dollárral többért, mint a Szabadság-szobor alapára) vezetett túra keretében nézhetjük meg a Lower East Side-on helyreállított lakásokat, kis életképeket. Mivel a legtöbben előre megveszik a jegyeket, ha csak beesünk, akkor sem kell sokat várni, hiszen naponta 500 látogató van csak.
Sagrada Família vagy Casa Batlló (Barcelona)
A Sagrada Familia minden kétséget kizáróan a katalán nagyváros ékköve, amelynek építését 1882-ben kezdték meg, és ma sem fejezték be. Minden idők egyik legeredetibb épületét persze látni kell, de főszezonban számítsunk átlagosan két óra sorban állásra, és kissé borsos belépődíjra.
Még ennél is drágább a Casa Batlló, amit a Sagrada Famíliát is tervező Gaudí legeredetibb alkotásának tartanak. Egyszerre varázslatos és meglepő, csodálatos élmény, amit nem szabad kihagyni. Nagy előnye, hogy a legnagyobb csúcsban sem kell fél óránál többet sorban állni, de némi pluszpénzért cserébe még ezt is megspórolhatjuk magunknak.
Westminster Abbey vagy katedrális (London)
Évi egymilliónál több látogató fizeti ki a 20 fontos belépődíjat a westminsteri apátság megtekintéséért, és bár ez nem kis pénz, bőven megér minden pennyt. A több mint 700 éves épület a mai napig a királyi esküvők, koronázások színhelye (legutóbb ugye Vilmos és Katalin esküdtek itt örök hűséget). Aki alaposan szeretne körülnézni, jól teszi, ha már korán reggel, a tömeg előtt megérkezik.
Anglia és Wales legnagyobb katolikus katedrálisát eléggé elhomályosítja az apátság, pedig gyönyörű épületről van szó, világhírű kórussal. Utóbbit ingyen meghallgathatjuk, miként maga a templomi belépés is ingyenes.
