Itt a szüret, ilyenkor érdemes felkeresni a borrégiókat, amelyek rengeteg turisztikai lehetőséget és látnivalót is kínálnak. Ezek közül ajánlunk most néhányat Európa több pontjáról.
Languedoc-Roussillon az ország déli részén található, a spanyol határ és Provence között. A világ egyik legnagyobb borvidéke, a francia bortermés több mint harmada innen származik.
Május és augusztus között, amikor a szőlő érik, száraz a vidék, a csapadék nagy része télen esik. Languedoc sík vidékei a legmelegebb és legszárazabb területei egész Franciaországnak.
Ez az egyik legváltozatosabb vidék is. Délen a tenger és a Pireneusok, északon a Cevennes Nemzeti Park határolja a vidéket, ahol tengerpartok, hegyek és nyugodt vidéki tájak is találhatók.
A városok közül érdemes felkeresni Montpellier-t és szépen fennmaradt középköri negyedét, valamint Nimes-t, ahol római kori romokat lehet megnézni. Itt áll a Pont Du Gard, ami a római világ legmagasabb vízvezeték hídjának számít és Franciaország egyik leglátogatottabb antik műemléke.
Érdemes felkeresni Carcassonne erődvárosát, valamint a katharok kastélyainak romjait. Északabbra erdők, barlangok és kanyonok mellett lehet barangolni a természetben.
Toszkána (Olaszország)
(Fotó: Francesco R. Iacomino)
A chianti hazája Közép-Olaszországban található, az Appenninektől a Tirrén-tengerig húzódik. A táj, a művészeti örökség és a jobbnál jobb városok – az elsők között Firenze – teszik Toszkánát a turizmus megkérdőjelezhetetlen fellegvárává.
A természet rengeteg arcát mutatja: a homokos tengerpartoktól az olajfaligeteken át sziklás, meredek hegyekig. A Toszkán-szigetek, a mediterrán növényzettel, a kristálytiszta tengerrel és a gazdag tengerfenékkel, egyszerűen páratlan szépségűek.
Az Apuáni-Alpokban a tiszta természetet lehet csodálni. A védett területeken, mint például az Orbetello lagúnánál rózsaszín kócsagot is lehet látni.
A térség legjellemzőbb tájképei mégis azok, amelyeket a természet szépségét egyesítik az ember évszázados munkájával. Ott van a csodálatos Baratti-öböl, Vetulonia, Vulci és Pitigliano az etruszk civilizáció emlékeit, köztük temetkezési helyeket őrzött meg, míg Rosa és Cosa a római kort idézi fel.
Ha pedig múzeumba vágyunk, akkor irány Firenze. A világ leghíresebb reneszánsz műalkotásainak otthona Michelangelo Dávid szobrával és Botticelli Vénusz születése című képével, mindkettő az Uffizi Képtárban látható.
Luccában és Sienában nagyszerű ételek és építészeti remekművek várják a látogatókat. S természetesen a Pisai ferde toronyról sem szabad elfeledkezni.
Alentejo (Portugália)
(Fotó: inacio pires)
Minden a borokról szól ebben a térségben: több mint 250 szőlészet van, a termelés 22 ezer hektáron folyik. Érdemes felkeresni Borbát, ha lehet, akkor novemberben, mert olyankor zajlik a Festa de Vinha e do Vinho, vagyis a bor és a szőlő ünnepe. A történelmi városközpontban sokféle étterembe be lehet térni, több helyen nagy agyag boros kancsókban kínálják a helyi nedűt.
Decemberben Cabecaót és Vila de Fradest érdemes megnézni, ahol egy fesztiválon lehet megkóstolni az új bort a termelőktől. Vila de Fradesben, valamint a két közeli településen, Vila Alvában és Vila Ruivában még hasonló módszerekkel készítik a bort, mint a rómaiak.
Enotecát, illetve Redondóban a Bormúzeumot sem érdemes kihagyni, illetve egy kirándulást a Serra d’Ossára.
Katalónia (Spanyolország)
(Fotó: Hans Geel)
A mediterrán klíma különösen kedvez a szőlők érésének, Katalóniában pedig magas a napsütéses órák száma, és még télen is elfogadható az idő. Csapadék főleg tavasszal és ősszel esik.
A földrajzi sokszínűségnek köszönhetően Katalóniában 11 eredetmegjelölésű bor van. És ott van a cava, vagyis a katalán pezsgő, ami Penedesből származik.
A borrégiókban rengeteg lehetőség közül választhatnak a turisták. Sétálhatnak a szőlőültetvényeken, beülhetnek a borászatokba, kóstolókon és fesztiválokon vehetnek részt.
Egyre több wellness központ is várja az utazókat, ahol borterápiás kezelést is kínálnak – ezek a szőlő és a bor egészségre gyakorolt kedvező hatására építenek.
Rajna-vidék-Pfalz (Németország)
(Fotó: Dreamstime)
Ez a második legnagyobb német borrégió, az ország délnyugati részén terül el. A táj hegységeit folyók szelik át. A terület legismertebb bora a Pinot Gris, s nem véletlenül.
Rajna-vidék-Pfalz a francia, a belga és a luxemburgi határnál fekszik, ez a régió a méltóságteljes szépségéről híres. A Mosel és a Rajna völgye népszerű a kirándulók és a kerékpározók körében is.
A Rajna-szoros, főleg a Koblenz és Bingen közötti 65 kilométeres szakasz jó kiindulópont a felfedezéshez. A túrázók Westerwaldba tartanak, ahonnan a Stiegig érő, új, hosszú szakasz indul.
A folyók találkozásánál fekvő Koblenz számos templomot és múzeumot kínál a turistáknak, valamint az éves tűzijáték is sokakat vonz. Wormsot pedig a borünnep és vásár miatt érdemes felkeresni.
Isztria (Horvátország)
(Fotó: Vera Kailova)
A föníciaiak és a görögök telepítettek szőlőt a területre. Az akkori őshonos telepesek, a hisztrik sikeresem gondozták a növényt, és elsajátították a bortermelés csínját-bínját.
Ennek bizonyítéka, hogy az argonauták, a híres görög tengerészek, akik az aranygyapjút keresték, úgy kiáltottak fel Isztria keleti partjaihoz érve: kalavojna, ami jó bort jelent.
A jó borhoz kellett az emberek kemény munkája, valamint az, hogy a vidék olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek garantálják a jó minőségű szőlőt. Az elhelyezkedés, a termőföld, a klíma és a domborzat mind hozzájárul a jó bor varázsához.
Kétfajta talajt lehet megkülönböztetni a félszigeten: a vörös földet és a fehér földet. Előbbi szakértők szerint ideális a jó vörös fajták ültetéséhez, és testet borokat eredményez, míg utóbbi a fehéreknek kedvező, és illatos, friss bor készíthető itt.
A dombok és lankák is ideálisak a szőlőtermesztéshez, míg a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti nagyobb ingadozás növeli a borok intenzitását.
Eger (Magyarország)
(Fotó: Visit Eger)
Mindenki jól ismerheti az ország egyik történelmi borvidékét, ahol hatezer hektáron zajlik a termelés és kétszáz pince várja az érdeklődőket. Vannak köztük olyanok, ahol megállt az idő, de vannak modern, felújított, trendi helyek is.
A borok között több díjnyertest is találni, és az árak is megfizethetőek. A testes vörös Egri Bikavért és a könnyedebb Egri Csillagot nem szabad kihagyni. S természetesen az Egri várat, a minaretet és a főszékesegyházat is érdemes felkeresni két koccintás között. (A listához innen és innen válogattunk ötleteket.)