A francia fővárosról mindenkinek az Eiffel-torony, a Louvre vagy a Notre Dame jut az eszébe, ugyanakkor akadnak olyan részei, melyekre kevesebb figyelem jut, de ettől még érdemes meglátogatni. Ezek közül mutatunk be ma párat.

A francia fővárosról mindenkinek az Eiffel-torony, a Louvre vagy a Notre Dame jut az eszébe, ugyanakkor akadnak olyan részei, melyekre kevesebb figyelem jut, de ettől még érdemes meglátogatni. Ezek közül mutatunk be ma párat.

A mai posztban szereplő szálláshelyek közül akad olyan, amit azonnal kipróbálnánk, de van olyan is, ahova hét ökörrel sem tudnának elvontatni. Ami viszont közös mindegyikben, hogy nagyon messze vannak a hagyományos értelemben vett szállodáktól, ellenben izgalmasak és egyediek.

Február eleje van, ami egyfelől jó, mert ilyenkor már lehet reménykedni abban, hogy lassan itt a tavasz, másfelől nem túl jó, mert a tél vége felé az embernek már minden baja van, legalábbis mi egyre nehezebben bírjuk a megpróbáltatásokat. Mégis, hogyan lehet leküzdeni a téli rosszkedvet? Például úgy, hogy példát veszünk a skandináv népekről.
(Fotó: pixabay.com/Jedidja)
Miközben manapság szinte mindenhonnan a film- és egyéb csillagokkal kapcsolatos hírek ömlenek felénk, nehéz elképzelni, hogy a mozi hajnalán a színészeknek a nevét sem írták ki. A mai posztban annak járunk utána, hogyan is született meg a ma is ismert sztárkultusz. Izgalmas utazás lesz, annyit ígérhetünk!
Douglas Fairbanks, Mary Pickford és Theda Bara 1927-ben
A napokban volt 40 éve, hogy felszállt a XX. század második felének egyik legmenőbb vívmánya a polgári repülés terén, a Concorde. Ma már nyoma sincs a jellegzetes formájú repülőnek, mi azért mégis visszatekintünk kicsit és megnézzük, milyen is lehetett a fedélzeten.

Ha a világ legjobb hoteljére gondol az ember, akkor biztosan valami egzotikus környezetet és káprázatos csillogást képzel el, esetleg valamelyik dúsgazdag arab olajállamban „pénz nem számít!” felkiáltással felhúzott épületet. Pedig ez csak részben igaz.

A nagyvárosok egyik komoly problémája, hogy a betonrengeteg sokszor lélekölően unalmas, ami hatással lehet az emberek hétköznapjaira és kedélyére is. Éppen ezért is érdekesek az olyan kezdeményezések, mint a francia utcai művész, Julien Malland ötlete.

A legendás, negyven éves kor környékén érkező válság tulajdonképpen nem is létezik – állítja egy friss tanulmány, amely szerint a középkor felé menetelő emberek boldogabbak, mint a 18 évesek.

Legalábbis havonta egyszer biztosan nem, ugyanis megszületett a döntés, mely szerint áprilistól a francia főváros leghíresebb sugárútja, a Champs-Élysées teljesen átalakul: sétálóutca lesz.

Kicsi, valahol a vadonban, ahol nincs más lehetőség, mint kikapcsolni és csak a pihenésre koncentrálni. Ugye nem hangzik rosszul?
