A kínai Dunhuang városa, úgy is ismert, mint a „homok városa" valaha a Selyemút egyik fontos állomása volt, ma már elsősorban a turistákból él. Egyben fontos keresztút Indiából, Mongólián át Szibéria déli részébe.
Itt található a Félhold-tó, egy 2000 éves oázis területén. A tó valaha négy-öt méter mély volt, de az 1990-es évekre mindössze egy méter körülire zsugorodott. 2006-tól kezdtek újra odafigyelni a tóra, elkezdték mélyíteni, és ezt azóta sem hagyták abba.
A város története a Han-dinasztia idejére nyúlik vissza, a sivatagosodás miatt az éghajlata száraz, homokdűnék veszik körül. Ehhez köthető a hely egyik különlegessége is, ugyanis 1900-ban egy taoista szerzetes az egyik barlangban felfedezett egy titkos üreget, melynek bejáratát még a 11. században zárták le.
A sivatagi szárazság miatt a barlangban elhelyezett több tízezer kézirat és selyemfestmény fantasztikus állapotban maradt meg, ráadásul itt találtak rá a világ legrégibb nyomtatott könyvére, a Gyémánt Szútrára (szakemberek 868-ra teszik a keletkezését).
Egyébként már a 4. századtól kezdve fejlődő, virágzó buddhista közösség élt itt, akik sok évszázadon keresztül díszítették a barlangszentélyeket. Egészen elképesztő számok következnek: a környéken közel félezer (egészen pontosan 492) barlangban mintegy 45 ezer négyzetméternyi falfestmény és több mint 2000 stukkó szobor alkotja a világ legkülönlegesebb buddhista művészeti galériáját.
Van a városnak magyar kapcsolata is (pont Duanhuangnak ne lenne...), hiszen több mint száz éve, 1907-ben Stein Aurél volt az első európai, aki a barlangkönyvtár kincseit láthatta.
Természetesen nem véletlenül járt arra, hiszen szűk három évtizeddel korábban, 1879-ben már járt a környéken egy magyar expedíció, méghozzá gróf Széchenyi Béla vezetésével.
Az expedíció egyik tagjának, Lóczy Lajosnak, a barlangokról adott beszámolója keltette fel Stein Aurél érdeklődését:
„Magukkal ragadtak lelkes leírásai az ott látott pompás falfestményekről és sztukko-szobrokról... Ez volt egyik főok, a mi arra indított, hogy expedíczióm útitervét ily messze keleti vidékekre kiterjesszem, be egészen Khínába."
Az ember azt hinné, hogy turistaként nem sok programot találhat magának, pedig a csodálatos természeti kincseken túl, aki úgy gondolja, kipróbálhatja például a tevegelést is.