Vajon milyen lenne egy olyan nagyvárosban élni, amely szinte élő organizmusként viselkedik, amellyel kapcsolatba léphetünk, amely reagál a felmerülő szükségleteinkre? Sci-fi? Nem az.
Már jelenleg is vannak olyan városok szerte a világban (például Songdo Dél-Koreában vagy Masdar Abu Dzabiban), melyek nagyon hasonlítanak ehhez az elképzelt modellhez. A jövőben (és itt alig pár évtizedről beszélünk) a vezetékektől az utakon át a rajtuk futó autókig és az épületekig minden egyetlen hálózat tagja lesz.
Hétköznapi dolog lesz, hogy az épületek lekapcsolják utánunk a villanyt, az autók megkeresik a parkolóhelyet, és még a szemeteskukák is okosak lesznek.
Az olyan világcégek, mint az IBM, a Siemens, a Microsoft, az Intel vagy éppen a Cisco már jelenleg is dolgoznak hasonló rendszereken, melyek segítségével vissza lehetne szorítani a légszennyezettséget, vagy éppen a forgalmi dugókat.
Előre figyelmeztet a még ki sem alakult dugóra
Szingapúrban, Stockholmban vagy éppen Kaliforniában az IBM folyamatosan elemzi a közlekedési adatokat, és algoritmusokon keresztül futtatva azokat egy órával előre (!!) meg tudják mondani, hol várható forgalmi dugó, mely környéket érdemes elkerülni.
A brazíliai Rióban az összes adat egy, leginkább a NASA-központra hasonlító hatalmas irányítóközpontba fut be. Az IBM jelenleg 2500 hasonló projektet futtat, azaz a tervek szerint a közeljövőben várhatóan ennyi város csatlakozik majd a rendszerhez.
A dolog persze szépen hangzik, egyetlen (nem is olyan apró) probléma van vele: az ember. Az IBM egyik mérnöke például egy konferencián nemrégiben viccesen megjegyezte, hogy gyűjthetnek ők akármennyi adatot és tervezhetnek előre, ha egyszer megjelenik az emberi tényező és szétrombolja az aprólékos műgonddal összeállított rendszert.
A nagyváros nem versenyautó
„Néhányan szeretnének olyan finomra hangolni egy nagyvárost, mint egy versenyautót, csak éppen a városban élőket hagyják ki a számításból" – fogalmazott meg hasonló kritikát az Institute of the Future igazgatója, Anthony Townsend.
Az IBM szerint persze ők igenis bevonják a lakosokat a fejlesztésbe, így például az írországi Dublinban az önkormányzattal közösen fejlesztették ki a ParkYa nevű rendszert, ami egy applikáción keresztül segít megtalálni a legjobb és legközelebbi üres parkolóhelyet, vagy éppen az amerikai Iowában fekvő Dubuque városában így született meg az okos vízmérők rendszere, amelyek lehetővé teszik a lakosoknak a vízfogyasztásuk folyamatos figyelemmel követését, mi több, azt össze is hasonlíthatják a szomszédokéval.
A gond ott van (legalábbis Anthony Townsend szerint), hogy a nagyvállalatok és az (ön)kormányzatok más logika mentén működnek, más alapokon hoznak döntéseket.
Mi van a rosszfiúkkal?
Ráadásul a túlzott tudás és kontroll aggasztó is lehet – érvel az Institute of the Future igazgatója, aki példaként Kínát hozza fel, ahol tucatnyi nagyváros épül a rióihoz hasonló hatalmas irányítóközpontokkal. „A riói rendszert egy progresszív polgármester támogatásával hozták létre, de mi történik, ha egy rossz fiú kezébe kerül?" – teszi fel a nyilván sokakban felmerülő kérdést Anthony Townsend.
A kérdésekre egyenlőre nincs megnyugtató válasz, a tendencia viszont nyilvánvaló. Számítások szerint 2050-re a világ lakosságának 75 százaléka városokban él majd, ami elképesztő nyomás alá helyezi például a közösségi közlekedést, a mentőket, tűzoltókat, és még hosszan sorolhatnánk.
Márpedig hiába a felhajtás az „okos város" modell körül, egyelőre még mindig nem sikerült megtalálni az ideális modellt – állítja Andrew Hudson-Smith, a londoni University College oktatója, aki ugyanakkor úgy véli, a következő öt évben robbanásszerű fejlődés történik majd ezen a téren.
Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni - emlékeztet a Fabrica nevű kutatásokkal foglalkozó cég ügyvezetője, Dan Hill. „A városok a kultúra, a kereskedelem és a közösség központjaiként épültek meg és nem azért, hogy hatékonyak legyenek. Az okos polgároktól lesz okos egy város" – teszi hozzá, amivel alighanem csak egyetérteni lehet.
