A legtöbb ember számára a popcorn legalább annyira a mozizás része, mint maga a film. Annak ellenére az egyik legnépszerűbb rágcsálnivaló a mozikban, hogy nachostól kezdve a perecig már szinte mindent megkaphatunk az előtérben. De mikor és főleg miért kezdtünk pattogatott kukoricát fogyasztani a filmek közben?
A popcorn népszerűsége természetesen az Egyesült Államokból indult ki, ahol már a 19. században nagyon népszerű volt, elsősorban a cirkuszokban és a vásárokon. Pontosabban majdnem mindenütt, egyetlen helyszínt kivéve: a színházakat.
A népszerűség fő oka a hordozhatóság volt (1885-ben egy Charles Cretor nevű feltaláló készítette el az első gőzhajtású popcorngyártó masinát, amit az utcákon is lehetett használni), gyakorlatilag bárhol könnyen elkészíthető volt. A XX. század első évtizedeiben azonban a mozik ellenálltak.
„A filmszínházak semmit sem akartak kezdeni a popcornnal, mert ők a valódi színházakat akarták utánozni. Gyönyörű szőnyegek voltak a padlón, és egyszerűen nem akarták, hogy pattogatott kukoricaszemeket tapossanak az emberek bele" – mondja a Popped Culture: A Social History of Popcorn című könyv szerzője.
„A filmszínházak a művelt rétegeket próbálták megszólítani, és nem akarták őket elriasztani a filmnézéstől mondjuk a rágcsálás hangjaival" – teszi hozzá Andrew Smith.
Utcai árus 1912-ből
A fordulatot 1927, a hangosfilm bemutatkozása hozta el, aminek egyik következménye az volt, hogy már olyanok is élvezhették a filmeket, akik nem tudtak olvasni. Alig három évvel később a mozik látogatottsága elérte a heti 90 millió főt.
Márpedig 90 millió ember még az Egyesült Államokban sem kis szám, márpedig ha valamire ilyen sokan kíváncsiak, akkor ott hatalmas pénzeket lehet zsebre tenni, a tulajdonosok azonban még mindig haboztak beengedni a rágcsákat a moziba.
Aztán beütött a gazdasági világválság, aminek két következménye is lett: az egyik, hogy az embereknek kevesebb lett a pénzük, így az olcsó szórakozást (például a mozit) keresték. Másrészt mivel kevés pénzük lett (...), az olcsó szórakozás mellé olcsó harapnivalót is kerestek, márpedig a popcorn olcsó volt.
Méghozzá nagyon olcsó.
Az utcán 5-10 centért lehetett egy adaghoz hozzájutni, és mivel az árusoknak sem kellett túl sokat beruházni (nem kellett konyha, olcsón és könnyen lehetett tárolni), egy 10 dolláros zsákból már hihetetlen profitot ki lehetett hozni.
Márpedig ha a mozitulajdonosok nem léptek (az is igaz persze, hogy a technikai feltételek is hiányoztak, nem volt például megfelelő szagelszívás), léptek helyettük az utcai árusok és gyorsan felismerve a piaci rést, a bejárat elé telepedtek.
Aztán a mozisok is rájöttek, hogy rengeteg pénzt veszítenek így, és mivel a saját zsebének senki sem az ellensége, egyre többen engedték be (megfelelő bérleti díjért persze) az árusokat az előtérbe, vagy legalább biztosítottak nekik helyet a bejárat előtt.
A következő lépés is logikus volt: miért árulja más a popcornt, ha egyszer maguk a tulajdonosok is megtehetik? Így aztán villámgyorsan átvették az üzleteket és már ők árultak.
Az 1930-as évek közepére azonban a válság már olyan méreteket öltött, hogy azt a mozik is megérezték: kivéve azokat, melyek popcornt árultak, mert ők az így befolyt haszonból pótolták a jegybevételből kieső összeget. Egy dallasi mozilánc például 80 mozijába telepített popcorngyártó gépeket, a legelegánsabb ötbe azonban nem. A válasz gyors volt: az öt filmszínház gyorsan a csőd szélére került, míg a többi növelte a nyereségét.
Ha mindez nem lett volna elég, jött a II. világháború, és ezzel együtt a Fülöp-szigetek jóformán megközelíthetetlenné vált. Ez még nem lett volna baj, ha nem onnan érkezett volna a cukorimport jelentős része. Márpedig a mozikban árult üdítőkhöz és édességekhez cukor kellett, ám a popcornhoz például nem...
Mindez oda vezetett, hogy 1945-re az Amerikában elfogyaszott popcorn felét már a mozikban ették meg az emberek, a pattogatott kukorica tehát fényes diadalt aratott.
A diadalút azóta is töretlen, a mozik az eladott koncessziókból 85 százalékos nyereséget hoznak össze, márpedig ez a teljes profitjuk közel felét (46 százalékát) teszi ki.
