A bellinghami Whatcom Museum egész kiállítást szentel az eltűnőben lévő gleccserek, az olvadó jég következtében változó táj tematikájának. A kiállítás azt mutatja be, hogyan látták a művészek 1775 és 2012 között az alpesi és sarkvidéki tájakat. Ezeken a képeken a közönség végigkövetheti a változásokat is.
Alexis Rockman, 2008
A múzeum bejáratánál az egész folyamat jelképeként egy hatalmas, eredetileg 120 jégkockából készült jégtömb áll, ami persze az időjárásnak megfelelően olvad. A kiállításon 12 országból 90 mű látható az elmúlt 200 évből, melyek témája a jeges táj volt. Néhány esetben dokumentumok is láthatók a kiállított mű mellett, amelyeken az látható, hogy néz ki, mondjuk mostanában, az adott hely.
William Bradford
Herbert Ponting
A kiállítás kurátora Barbara Matilsky négy éve dolgozik, hogy összehozza a rendezvényt, ugyanis nagyon sok gyűjteménnyel kellett egyeztetnie, hogy ehhez a speciális témához kölcsön kapjon elég képet, ahhoz, hogy az eredmény ilyen nagyszabású lehessen. Olyan alkotók képeit is megtaláljuk, mint Jules Verne, Ansel Adams.
Jules Verne
Ansel Adams
Az első gleccserfestmény 1601-ből datálódik, Abraham Jager festette le az ausztriai Rofener gleccsert. A 18-19. században a természetjáró művészek már gyakrabban választották témának a hófödte csúcsokat, jeges tájakat. Ebben a munkában pedig nemegyszer a tudomány és a művészek együttműködtek.
David Breashears fotós már ötször mászta meg a Mount Everestet, és projektet indított, aminek keretében bejárja a leghíresebb hegyi fotósok útvonalait, az elmúlt 110 évben, a Himalájában és a Tibeti-fennsíkon. A cél, hogy feltérképezze a gleccserek változásait az eltelt évszázad alatt.
David Breashears
Egy másik projekt keretében az amerikai James Balog 26 telepített kamerával fényképezi rendszeresen a gleccsereket Grönlandon, Izlandon, Nepálban, Alaszkában és az USA nyugati részén. Ezeket a képeket pedig felgyorsítva, egy időbe olvasztva, mintegy mozgó képként láthatjuk, így szembesülhetünk megfellebbezhetetlenül a folyamat mértékével.