Manapság már annyi van belőlük, hogy szinte nehéz számon tartani. Legújabb talán a Google szemüveg, amely esetében ugyan még vannak kezdeti zökkenők, de tulajdonképpen egy szemüvegbe bele van rejtve egy egész számítógép, tv stb. De ki gondolná, hogy valaha a zsebóra is egy ilyen különleges kütyünek számított.
Miért jó, hogy minél kisebbek, magunkon hordozhatóak ezek az eszközök? Persze mindig kéznél vannak, egy okostelefonban az ember életének „minden információja” benne van. Ugyan idézőjelbe tettem, de tényleg, hiszen frissülnek rajta a munkahelyi és magán levelezések, naptár, határidőnapló, telefonkönyv, zajlik a chat a barátokkal, és persze nem lehet lemaradni a közösségi frissítésekről sem. Arról már ne is beszéljünk, hogy valaki a telefonjába jegyzi a PIN kódjait, vagy ilyesmire szolgáló applikációt használ.
Más kérdés, hogy az egyre kisebb eszköz, így például a hamarosan piacra kerülő okosóra, mennyire lesz majd felhasználóbarát.
A zsebóra a 19. századtól lett elérhető igazán szélesebb felhasználó réteg számára, és az üzleti életben például komoly új lehetőségeket nyitott, például az egymástól távol lévő partnerek számára, akik egymáshoz tudták időzíteni cselekvéseiket. Komoly előrelépés volt, hogy a vonatok is menetrend szerint kezdtek járni, rendszer került a dolgokba – nem csak a harangszóhoz lehetett igazodni.
Másrészt az új eszköz státuszszimbólum is lett, aki hordta az magáról egyben azt is közölte, hogy pontos és megbízható. Ugyanakkor a zsebóra sem jelentett minden kívánalomra megoldást, ugyanis lovaglás vagy biciklizés közben bizony nem volt veszélytelen elővenni. Így az élelmesebbek a csuklójukra kötözgették. Így kezdett elterjedni a karóra. Először a nők ékszerként hordták, ahogy ez a trend visszatérőben is van, a férfiak nem tartották elég maszkulinnak a karórát. Ekkor jött azonban az I. világháború, amikor bizony abszolút szükségmegoldás volt a karóra feminin jelleg ide vagy oda. Ha pedig már katonák használták, hogy időzíteni lehessen az egységek mozgását, akkor már bizony férfias darab lett a karóra.
1920-ban még csak az USA-ban gyártott órák 15 százaléka volt karóra, az arány 1935-re 85 százalékra ugrott. Az 1980-as évekre az iparosodott társadalmak „jelképe” lett, a társadalmak pedig a pontos idő szolgái lettek. Most pedig az információözön kebelezi be majd még jobban a hordható számítógépek viselőit. A technológia sokakat megrémiszt majd, ahogy mások rajongani fognak érte, éppúgy mint minden új technológiai eszközért a történelem folyamán.