Vannak olyan célállomások, amik ma talán nem tűnnek igazán hívogatónak, sőt talán vissza is riadnánk tőlük, azonban turisztikai szakemberek úgy gondolják ez a következő években változhat.
Mongólia
Az Utazási és Turisztikai Világtanács felállított egy listát azokról az országokról, ahol a GDP-hez képest a legnagyobb lesz az idegenforgalomból származó becsült növekedés. Bár legtöbbjük politikai berendezkedése nem éppen demokratikus mivoltáról híres, ez a kalandvágyó turistáknak akár még vonzerő is lehet. Ugyanakkor bár világjárványok és háborúk jönnek-mennek, azért az Ebola terjedését vagy az IS térnyerését elnézve leginkább reménykedhetünk, hogy minden pozitív irányban alakul, és ez a prognózis valóra válhat.
Az első szereplő rögtön meglepő választás: Angola, ahol már tíz év telt el a polgárháború óta, lassan kezd magához térni és a szomszédos országokból lassan a természetvédelmi területek vadvilágát is sikerül visszatelepíteni.
A következő a listán Gabon, ahol az infrastruktúra fejletlensége okozza a legnagyobb problémát és jelent akadályt egyelőre a turizmus térhódításában. Azonban már elindultak a változások, amelyek tíz éven belül akár kézzelfoghatóvá is válhatnak. Remekül kihasználhatná természeti adottságait, akár szafariról, akár bálnanéző-túrákról van szó.
Harmadik a sorban Mongólia – személyes nagy vágyam, mióta középiskolában földrajztanárnőm érzékletes képet festett az országon át tett utazásáról –, ahol ma már nagy hangsúlyt fektetnek a turizmus fejlesztésére, így például adókedvezményt kapnak a hoteleket építő ingatlanfejlesztők. Többek között ezen az országon is áthalad a Transz-szibériai expressz, amelynek manapság is állomása az ország, így élvezhetik a vendégszeretetet a kicsit másra vágyó utazók.
Libanon sem tűnik nagyon esélyes jelöltnek, de a szakértők szerint az egykor nagyon is népszerű úticél, ahol a tengerpart és a történeti emlékek is komoly vonzerőt jelentettek már kezd felépülni a háború okozta rombolásból.
Üzbegisztán is egyre népszerűbb a szikla- és hegymászók körében. Ráadásul archeológiai és építészeti emlékekben egyaránt gazdag. (Más kérdés, hogy emberjogi szervezetek a világ legkegyetlenebb diktatúrái között tartják számon.)
Bár Bangladesről elsősorban a szegénység és az áradások, természeti katasztrófák kapcsán szoktunk hallani, a turisták száma az adatok szerint évről évre nő, akik elsősorban az érintetlen természetre, élővilágra például a Sundarbans-(mangrove)dzsungelre kíváncsiak.
Talán az egyik legvalószínűtlenebb jelölt, ha a jelenlegi politikai helyzetet nézzük, Irak. Ahová a legtöbb külügyminisztérium nem javasolja az utazást, ennek ellenére 2 millió turista kíváncsi ennek az országnak a kulturális kincseire jelenleg is évente.
A 8. Kongó, amelynek szintén háborúból kellene felépülnie, de komoly természeti értékei vannak, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot. Maliról is elsősorban emberrablások kapcsán hallhattunk az utóbbi években, de négy világörökségi helyszínnel is dicsekedhet, amelyek békésebb időszakokban komoly vonzerőt jelenthetnek a turistáknak.
A lista két további szereplője Nicaragua és Albánia. Ez utóbbi a lista második felének egyértelműen legbékésebb nevezettje, amelyet szintén diktatúra uralt nagyon sokáig, mára azonban különleges, egzotikus célpontja lehet a turistáknak, némi kommunista nosztalgiával fűszerezve.
