A kérdés sokkal bonyolultabb, mint elsőre tűnik, hiszen földrésze, kis túlzással országa válogatja, hol, hogyan és mennyit illik adni borravalóként mondjuk az étteremben, szállodában – mi az, ami még és már nem sértő.
Alapvetően nem vagyunk a borravaló ellenségei, mi több, ha megfelelően magas színvonalú kiszolgálást kapunk, akkor szívesen mutatjuk ki elégedettségünket. A kötelező borravalózás már nehezebb eset, de ebben a posztban nem is erről szeretnénk írni, sokkal inkább arról a nehézségről, amit a borravaló mennyiségének megállapítása jelent.
Mert hát mennyi a nem túl kevés, nem túl sok, mekkora az az összeg, ami még és már nem sértő, és egyáltalán: hol mennyit illik adni? Természetesen egy poszt keretei nem bírják el, hogy részletes útmutató adjunk, az viszont belefér, hogy nagy vonalakban megpróbáljuk vázolni, melyik földrészen körülbelül mi az elvárás.
Európa
A legegyszerűbb a helyzetünk Európában, hiszen mégiscsak itt élünk, noha még a kontinensen belül is országa válogatja, mennyire vannak rászorulva például a pincérek a borravalóra.
Azért nagy általánosságban annyi elmondható, hogy egy (nyugat-)európai vendéglátóhelyen dolgozó munkavállaló nem fog éhen halni, ha esetleg kevesebb borravalót kap, de azért azt a 10-15 százalékot illik odaadni. Ha lehet, akkor kártyás fizetés esetén is készpénzben. Arra azért figyeljünk, hogy sok helyen eleve benne van a számlában a felszolgálási díj.
Észak-Amerika
Az Egyesült Államokban a borravaló szinte kötelező, jár a taxisnak, a fodrásznak, a pincérnek… Sok államban emiatt eleve alulfizetettek a szolgáltatási szektorban dolgozók, azaz ha nem adunk borravalót, akkor azt bizony alaposan megérzik. Adni tehát erősen illendő, méghozzá a számla 15-20 százalékát.
Dél-Amerika
Érdekes módon a kontinens déli részén már sokkal kevésbé bevett szokás a borravaló, akkor sincs örök harag, ha a színvonalas kiszolgálást csak egy széles mosollyal és köszönömmel háláljuk meg, de nyilván nem szerzünk ellenségeket akkor sem, ha némi borravalót odacsúsztatunk, mondjuk úgy, hogy felkerekítjük az összeget. A taxisokkal mindenesetre érdemes vigyázni, mert ők hajlamosak meglehetősen kreatívan értelmezni a viteldíj fogalmát, ellenben nem zárkóznak el az alkudozástól sem.
Ázsia és Óceánia
Ez már nehezebb ügy, mert például Hongkongban jó eséllyel felettébb furcsán néznek ránk, ha megpróbálunk borravalót adni, ugyanis ez nem szokás. Ezzel ellentétben például a Fülöp-szigeteken vagy Indonéziában az éttermekben nem, de a taxisok, idegenvezetők és a biztonsági őrök (!) bizony elvárják az extrát.
A magyarok által is kedvelt Thaiföldön a borravaló már benne van a számlában, és nem is elvárás, hogy többet hagyjunk az asztalon. Az ausztrálok ezen a téren (is) meglehetősen lazák, ha ad az ember, jó, ha nem ad, az sem a világvége. Általában az a közmegegyezés, hogy ha elégedettek vagyunk, akkor adunk borravalót, de ha csak mosolygunk egyet és megköszönjük a kiszolgálást, az is rendben van.
Közel-Kelet
Ez sem egyszerű helyzet, alapvetően a helyiek egyszerűen kifizetik a számlához automatikusan hozzáadott 5-15 százalékot, ám a turisták ezt még meg szokták fejelni akár újabb 15 százalékkal is.
A szállodaiparban gyakran a hotelnek megy a borravaló, így ha elégedettek vagyunk a kiszolgálással, akkor nyugodtan adjuk egyenesen a velünk foglalkozó alkalmazottnak a borravalót.