Az angliai Kew Gardens botanikusai felállítottak egy listát azokról a nem egyszer furcsa, de ehető növényekről, amikről elsőre nem gondolnánk, hogy az asztalunkon lenne a helye. Azonban a szakértők szerint legalább egyszer az életben ki kell őket próbálni.
A listán olyan növény is szerepel, aminek rothadó hagyma- és izzadtságszaga van, sőt olyan is, aminek a fogyasztása akár halálos lehet, ha túl korán leszedik. Vajon komolyan gondolják, hogy ilyesmit együnk? Ha igen, miért?
Azért, mert a tudósok szerint az emberiség túlságosan egyoldalúan étkezik. Mindössze – némi túlzással persze – egy maroknyi növény az, amiből a világ élelmiszer ellátásának 80%-a származik, és ezt a listát nem ártana egy picit bővíteni. Ezért is írták meg a sajátjukat.
Ahogy az egyik botanikus, Wolfgang Stuppy hangsúlyozza, az hogy egy-egy növényen múlik az élelmiszerellátás, így keleten a rizsen, a nyugati féltekén pedig főként a búzán, ezen termések sérülékenysége, esetleges időszakos hiánya (akár a rossz idő, akár természeti katasztrófák miatt) komoly gondot jelenthet. A több lábon állás ebben a tekintetben is hasznos lehet. Kisebb az esély, hogy egy élelmiszerforrás esetleg teljesen eltűnik.
A nagyon büdös durián
Visszatérve a listához, az egyik rajta szereplő növény a durián, egy hatalmas, tüskés termés, Délkelet-Ázsiából, aminek olyan rossz szaga van, hogy például Szingapúrban tilos tömegközlekedési eszközön szállítani. A gyümölcsöt magam is szagoltam az ELTE Füvészkert „Tavasz a télben" nevű rendezvényén, ahol úgy állították ki, éppen a szaghatások kiküszöbölése végett, hogy egy hatalmas műanyag palackba tették, és csak a kupak felkattintásával lehetett egy kis szagmintát venni.
A botanikus szerint a szaga valóban undorító, ugyanakkor az ízvilága nagyon különleges és gazdag, már ha valakinek a szaggal való találkozás után még van gusztusa megkóstolni. Van, hogy a „gyümölcsök királyának" is nevezik a duriánt, más kérdés, hogy ezt akár a méretének is köszönheti.
A fagylaltbab és a fejesakác
A világon 30.000 fajta ehető növény van. Néhány érdekesség a listáról: a dél-amerikai ehető inga, angolul a neve ice cream bean vagyis „fagylaltbab", a belsejében sűrű, zamatos fehér gyümölcshús van, ami a vanília fagylalt ízére emlékeztet.
Egy másik, már kevésbé étvágygerjesztő különlegesség a fejesakác magja, amit „büdös babnak" is hívnak. Délkelet-Ázsiából származik, ahol kedvelt zöldségféle, szaga a főzés eredményeként semlegesítődik, de a fokhagymához hasonlóan a test is párologtatja a pórusokon át, és a kénes jellegű szag, akár napokig is megmarad.
A nyugat-afrikai akiszilva, aminek a belseje krémes, mint a vaj, az íze pedig a diófélékére emlékeztet, akár mérgező is lehet, ha túl korán szedik le, mielőtt teljesen megérik.
Az egyik legszebb gyümölcs pedig a kék színű, narancssárga bogyós kék babfa termése, amit a „halott ember ujjának" is szoktak nevezni. A botanikus szerint azért is lenne jó ezeket a zöldségeket, gyümölcsöket megkóstolni, mert az ízek a többség számára eddig ismeretlen sokféleségét lehet felfedezni bennük. Elérhetőségük és beszerezhetőségük már egy másik kérdés.