Az ember szeret bemenni egy olyan lakásba, ahol minden szép, mutatós, a színek, a bútorok, a kiegészítők egymáshoz passzolnak. Persze ez nem jelenti azt, hogy olyan legyen egy otthon, ahol ténylegesen emberek élnek, mintha egy lakberendezési magazin oldaláról „léptek volna le”. Szerintünk legalábbis nehéz ezt megvalósítani, azonban nem árt, ha bizonyos kiegészítőkkel vigyázunk, mert az összhatáson sokat ronthatnak.
Számunkra az egyik ilyen a térelválasztó függöny, különösen rémületes volt, amelyik műanyag szalagokból lógott le az ajtókeretben, vagy „dizájnosabb” változata fagolyókból, ilyen-olyan alapanyagból készült gyöngyökből készült. Ez az eszköz néhány évtizede még nagyon gyakori volt, ma már szerencsére ritkábban látható, de azért akad, ráadásul a funkcióját is nehéz megérteni, hiszen el nem zárt, hangot, látványt, szagot stb. csak korlátozottan „szigetelt”, így valóban csak annyi haszna lehetett, hogy „mintha” ajtót képezett egy ajtókeretben. Persze lehet, hogy csak a mi heppünk, vagy csak nem jó példákkal találkoztunk, nyilván ezeket is meg lehet oldani jobb minőségben.
Ha pedig előszedtük a retro tematikát, akkor nem maradhat ki a körképből a 80-as évek divatja, az egész falat beborító óriásplakátok, amelyek erdei ösvényt, patakot, de akár pálmafás tengerpartot is „varázsolhattak” a lakásba, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az aboout home is összegyűjtött néhány példát, javaslatuk pedig az, hogy az otthonunkban tartsuk magunkat távol ezektől a megoldásoktól. Ilyen például a bolyhos, szőrmés WC-tető borító és a hozzá illő szőnyeg. És nem csak esztétikai oka van a javasolt tartózkodásnak, hanem az is, hogy komoly baktériumtenyészetek lehetnek ezek a textilek.
A fotókból, de főleg a keretekből is lehet túl sok, főleg ha összevisszák, akkor inkább káoszos hatást keltenek. Meg kell jegyeznünk, hogy a családi fotókkal kapcsolatban elfogultak vagyunk, mert nálunk is van belőle kint néhány, a tanács nem is az, hogy mindet el kell tüntetni, hanem inkább kiválasztani a legjobbakat, azokat igényes keretekbe, kiemelt helyre kitenni, hogy valóban díszei legyenek a lakásnak. Lehet egy fal vagy a lépcsőház a galéria.
A függönyökre is érdemes külön figyelmet fordítani, mert valóban sokat tehetnek a belbecshez, azonban ha nem jól választunk, vagy napszítták, idejétmúltak, vagy egyszerűen nem arra az ablakra valók, például túl rövidek, akkor inkább cseréljük le őket. Vagy bár ez egy elég drasztikus megoldásnak hangzik elsőre (nekünk legalábbis), meg lehet próbálni egy kicsit függönyök nélkül élni, pláne ha a szomszédok nem az ember szájában laknak. Hátha beválik.
A szedett-vedett vázakollekció sem a legjobb dekoráció, itt is igaz, hogy a kevesebb több. Inkább néhány szép darab, többféle méretben, mint sok jellegtelen üvegkacat.
A sok apró dísztárggyal hasonló a helyzet. Néhány darab egyedivé varázsolja a szobát, de túl sok inkább rendetlen hatást kelt, ha valamilyen gyűjteményünkkel szeretnénk büszkélkedni, inkább cserélgessük a darabokat, ne akarjunk minden lehetséges felületet lefedni.
