Miért utazzunk mindig szennyes ruhával, miért ne is vessünk egyetlen pillantást se a szobaszervíz menüjére, és miért érdemes olyan éttermeket hívogatni, ahova biztosan nem tudunk majd bejutni?
Az ausztrál Curtis Stone egyike napjaink tévés szakácshírességeinek. A Los Angelesben színésznő feleségével és két fiával élő séf (két étterme is van az Angyalok Városában) már csak munkájából adódóan is rengeteget utazik, így nem kevés tapasztalattal rendelkezik ezen a téren.
Saját bevallása szerint évente körülbelül ötször utazik haza, Ausztráliába és mintegy 20 alkalommal repked keresztül az Egyesült Államokon. Lássuk, milyen tanácsokat ad!
Utazzunk szennyes ruhával
Elsőre furcsának tűnik, pedig van logika Curtis Stone érvelésében, aki szerint ha az ember tiszta, vasalt ruhával teli bőrönddel utazik, akkor mire megérkezik, az ingei jó eséllyel összegyűrődnek, és így is, úgy is ki kell őket újra vasalni.
Így viszont érkezés után első dolga, hogy felhívja a recepciót és kitisztíttatja a ruháit, így amikor visszaér az első napi munkából, már ott várják a tiszta, tökéletesen vasalt ingek, a tiszta farmer és minden szükséges holmi, akkurátusan beakasztva a szekrénybe.
Hekkeljük meg a szobaszervíz menüjét
A szállodai tartózkodás egyik nagy kihívása az egészséges étkezés, főleg, ha az ételt a szobánkba rendeljük. Curtis Stone úgy próbálja meg elkerülni a kísértést, hogy meg sem nézi a menüt, mert akkor nagyon nehéz lenne ellenállni a burgerek és steakek választékának.
Arról már nem is beszélve, hogy ha egyszer ott van előttünk az asztalon az étel, aligha hagyunk meg belőle bármennyit is.
Ehelyett ő azt a szokást alakította ki, hogy felhívja az éttermet, megkérdezi, milyen levesük van, esetleg választ még valamilyen egészséges salátát, így próbálva megúszni a nagy zabálást.
Hogyan találjuk meg a város legjobb éttermét?
Mondhatnánk, hogy erre ott vannak a különböző applikációk, ám ki más tudna ennél jobb trükköt, ha nem egy séf? Mondjuk ő szerencsés helyzetben van, hiszen szinte a világ minden táján ismer legalább egy szakácsot, aki tanáccsal tud neki szolgálni.
Ennél azonban egy még érdekesebb ötlete is van (túl azon, hogy írjuk be a keresőbe a „hol esznek a séfek X városban” kifejezést), ez pedig az, hogy keressünk egy éttermet, ahová biztosan nem fogunk tudni bejutni, mert minden asztal foglalt, és kérjük meg őket, hogy ajánljanak maguk helyett egy másik éttermet, ahová nem elképzelhetetlen bejutni. Nem kis esélyünk van arra, hogy jó tippet kapunk.
Mindig vigyél egy üveg pezsgőt magaddal
Curtis Stone mindig egy üveg jó minőségű pezsgővel utazik (legalábbis amikor nem üzleti úton van), amit a bőröndjében, jó alaposan becsomagolva szállít. Mint írja, még soha nem volt belőle semmilyen gond vagy baleset, nem tört össze az üveg, ellenben amikor megérkezik, mindig van nála egy üveg finom ital, így nem kell a minibár horrorárakon kínált, sokszor kétes minőségű italai közül választani.
Az 500 dolláros szabály
Az 500 dolláros szabályt még a húszas évei elején találta ki, amikor egy egyiptomi kirándulás alkalmával azért nem nézték meg Tutankhamon sírját, mert azért még plusz 10 dollárt kellett volna fizetni.
Visszatekintve teljes őrültségnek tűnik, hogy kihagyták 10 nyomorult dollár miatt, így aztán ma már minden egyes útra úgy megy, hogy van félretéve 500 dollár, ha valami hirtelen, spontán ötlete támadna, legyen az egy vacsora egy 3 Michelin-csillagos étteremben, vagy egy előadás a helyi Operában.
Utazzunk szezonon kívül
Teljesen más élményekkel gazdagodhatunk, ha nem főszezonban utazunk például a tengerpartra. Curtis Stone például egyszer az egyik görög szigeten forgatott tésztaszósz-reklámot télen, és mesés volt, turista szinte egyáltalán nem volt, csak a helyiek.
A nyáron túlzsúfolt helyből ismét kis, gyönyörű falu lett, a bárokban és éttermekben csak a helyiek ültek, az egyikben például esténként megjelentek az emberek és táncoltak, énekeltek. Akkora élmény volt, hogy a séf még a forgatás után is maradt, és vissza is tért kicsit később.
(Fotó: pixabay.com/WDnetStudio)
