Amikor lassan hét évtizede az Icelandair elindította stopover programját, azt sokkal inkább a kényszer, mintsem valamilyen átgondolt marketingstratégia vezette. A siker elsöprő volt, olyannyira, hogy ma már nagyon sok légitársaság kínál ilyen lehetőséget, ami nekünk, utasoknak is komoly lehetőség egy olcsó kiruccanásra.
Az Icelandair 1948-ban mutatkozott be a nagyközönség előtt, és mindjárt komoly problémával szembesült: nem repülhetett egyenesen Észak-Amerika és Európa között, ezért valamit ki kellett találnia. Ez pedig nem más volt, mint egy reykjavíki megálló.
„Akkoriban társasságunk két különböző engedéllyel repült, az egyik Észak-Amerika és Izland, a másik Izland és Európa között volt érvényes” – mesélte a Bloombergnek Michael Raucheisen, a légitársaság szóvivője.
Hét évnek kellett eltelnie, mire leesett, hogy ha már úgyis meg kell állni Reykjavíkban, akkor miért ne adnának lehetőséget az utasoknak, hogy felfedezzék a szigetet. Így is lett, és ezzel megszületett az ingyenes stopover intézménye, ami gyakorlatilag nem más, mint az átszállás közti egy-két nap szabadidő.
Az ötlet olyannyira bevált, hogy a hatvanas évek hátizsákos hippijei kis túlzással elárasztották Izlandot, nagymértékben hozzájárulva az ország népszerűsítéséhez.
Robbanásszerű fejlődés
Ez persze maximum történelmi érdekesség lenne, ha 2012 óta nem robbant volna be ismét a köztudatba az utazásnak ez a kétségkívül izgalmas formája, olyannyira, hogy azóta éves szinten 30-39 százalékkal nő az ilyen típusú foglalások száma.
Az izlandi siker (a helyi szakemberek jórészt ennek a műfajnak tulajdonítják az iparág robbanásszerű fejlődését) persze másokat is megihletett, így egyre másra születnek a hasonló ajánlatok.
Miről van szó? A stopover nem más, mint egy lehetőség arra, hogy a jellemzően kontinensek közti hosszú távú repülőutakat megszakítva az utasok rendkívül olcsón eltöltsenek pár éjszakát egy adott városban, ott szétnézzenek kicsit, mielőtt tovább repülnének úticéljuk felé.
Portugál sikersztori
Tavaly a portugál TAP légitársaság gondolta úgy, hogy egy 1-3 napos lisszaboni megállót iktat be hosszú távú repülőútjaiba. „Hetvenöt éves történelmünk során gyakorlatilag végig jeget árultunk az eszkimóknak” – jellemezte a helyzetet a vállalat szóvivője, Gareth Edmondson-Jones, utalva arra, hogy elsősorban a portugál diaszpórának próbálták meg eladni útjaikat.
Ennek viszont az lett a következménye, hogy míg nyáron tele voltak a gépek, addig télen alig volt utas, ami komoly anyagi problémát jelentett a légitársaságnak.
Mivel Lisszabon (Dublin mellett) az észak-amerikai kontinenshez legközelebb fekvő európai nagyváros, ezért kitalálták a stopover programot, azaz megpróbálják Európát eladni az amerikaiaknak. Egyelőre sikerrel, a program indulása óta 40 ezer utas vette igénybe a lehetőséget, a társaság pedig új fénykorát éli.
Nem mind arany
Persze ebben az esetben is igaz, hogy nem mind arany, ami fénylik, azaz nem mind olcsó, ami stopover (pedig ez lenne a lényeg, és általában ezzel reklámozzák).
A Finnair is indított ilyen programot, ám ezek egyes részei akár 320 dollárral (közel 100 ezer forinttal) is megdobhatják a költségeinket, és hasonló a helyzet a Qantas sydney-i megállójával, ami 200 dollárba (58 600 forintba) fáj.
A legrosszabb a helyzet ilyen szempontból a japánokkal, egy San Francisco – Bangkok út 2732 dollárba (800 ezer forintba) került, de ha kicsit szétnéznénk Tokióban, akkor már rögtön 4169 dollárt (1,2 millió forintot) kell kifizetnünk.
(Fotó: pixabay.com/sollus)