Az ötlet talán egy picit abszurd, vannak azonban, akik mégis gondolnak egy merészet és megteszik. A világ szerencsésebb felében úgy, hogy mondjuk fizetés nélküli szabadságra mennek a munkáltató hozzájárulásával, hiszen neki is jobb, ha nem egy kiégett, hanem egy feltöltődött munkavállaló tér vissza hozzá egy különlegesen hosszan tartó kikapcsolódásról.
Vannak, akik az ilyen időszakot tanulásra vagy valami a saját szakmájuktól homlokegyenest eltérő tevékenységre használják fel, megint mások utaznak. Egy ilyen nagy utazásra pedig nem árt előkészülni, akár úgy, hogy az ember körülnéz olyan fórumokon, ahol olyanok gyűltek össze, akik megvalósították ezt az ugrást, és leginkább az a véleményük, hogy megérte.
Rögtön ott az első aggodalom, hogy vajon megéri-e mondjuk egy állást feladni, főleg a mai körülmények között, ilyesmiért? Aztán ha a válasz igen, mi lesz, ha akkor nem sikerül másikat találni, amikor a gondtalan, utazós időszaknak vége? Mennyi minden veszélynek van kitéva az utazó, mondjuk olyan helyeken, amik nem a megszokott turista útvonalakba esnek bele? A tapasztaltak azt mondják, hogy az élmények és a találkozások mindezt kárpótolják.
A másik válasz, egy hölgyé, aki egy állásból szállt ki a Facebooknál, mint mondja, könnyű azt csinálni, amit az ember eddig is csinált, sokkal nehezebb valami egészen másra elszánni magad. Persze vannak pillanatok, amikor az ember összezavarodhat vagy kételyei vannak, ilyenkor arra kell koncentrálni, hogy miért is csinálja.
Más a tanácsadói állását hagyta ott egy fél évre, mert Dél-Amerikába akart utazni egy fél éve. A tipp, hogy érdemes rugalmas tervet készíteni az útra, nem ragaszkodni egy kötött menetrendhez, mert érhetik az embert impulzusok, ötletek út közben, és ha túl szoros az ütemterv, akkor ezeknek nehezebb engedni. Egy szoftverfejlesztő a feleségével utazott, és olyan országokban kötöttek ki Afrikában, Ázsiában, ami az eredeti tervben nem is szerepelt, mert találkoztak emberekkel, akik azt mondták, ezt vagy azt ne hagyják ki.
Azért az nem árt, ha valami mentén felépítjük az út vonalát, mondjuk, hogy akár csak szárazföldön utazunk, vagy nagyobb fesztiválokra építünk vagy van, aki úgy döntött mobiltelefon nélkül utazik stb. Persze nem elhanyagolható az egész vállalkozás anyagi része, nem árt, ha van terv, hogy mennyit tudunk egy adott hónapra, mondjuk szállásra szánni. Illetve nem egy olyan eset is előfordul, amikor valaki megszakítva útját, kicsit dolgozik egy adott helyen, majd a megkeresett pénzből folytatja útját. Ma már létezik az internetnomád társadalom is, akiknek szinte mindegy, hogy honnan dolgoznak, így munkájukat zökkenőmentesen folytatva tudják beutazni a világot, csak mobilhálózat legyen.
Az út van, akikből karrierváltást hozott ki, mások visszamentek eredeti munkájukhoz és nem is minden állásinterjún jelentett problémát a „lyuk” a karrierben, hiszen az ilyen jellegű vállalkozószellem, rugalmassság, kreativitás, ami egy ilyen hosszú úton kell, az a munkaadók is hasznosítható készségnek tartják nemegyszer.