Élet-Érzés Blog

Újra az utazás lesz a téma, de most egy kicsit annak árnyoldalairól szólunk. Mindenki, aki utazott már a saját autóján kívül olyan járművel, amit meg kell osztania embertársaival, annak szinte biztos, hogy kisebb-nagyobb bosszúságai akadtak már.

Közeledik a nyári szabadságok és utazások ideje, ilyenkor nem árt még egyszer végiggondolni, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le a korábbi útjainkból. Mit felejtettünk otthon, vagy miből vittünk túl sokat? Mondjuk, hogyan kellene másként szervezni, időzíteni a városnézést? Mikor érdemes megvenni a jegyeket? Stb. Vannak, akiknek munkaköri kötelességük az utazás, így igen kiterjedt tapasztalataik például a hibákból is, amiket elkövethetünk.

Alighanem egy igazi különlegességről van szó, bár manapság egyre több légitársaság teszi lehetővé az utazást luxus körülmények között, persze ha valaki jó mélyen a zsebébe nyúl.

Manapság már annyi van belőlük, hogy szinte nehéz számon tartani. Legújabb talán a Google szemüveg, amely esetében ugyan még vannak kezdeti zökkenők, de tulajdonképpen egy szemüvegbe bele van rejtve egy egész számítógép, tv stb. De ki gondolná, hogy valaha a zsebóra is egy ilyen különleges kütyünek számított.

Bár mindig is vágytunk rá, eddig eléggé el nem ítélhető módon még sosem jutottunk el egy jó kis óceánjáróra, mondjuk egy karibi út erejéig. Azért némi segítséggel számba vettük egy ilyen út előnyeit.

Ahogy mondani szokták a nem a ruha teszi az embert…, persze hogy nem, de az első benyomásban, bizony sokat számít a külcsín. Így az eleganciához is sokat hozzáadhat például egy óra is, mert ráadásul karórából is rengeteg kreatív darab készül már, ami egyben üzenhet a viselő személyiségéről is, már amennyiben meg tudjuk fizetni.

Egy nagyvárosi utca könnyen nyomasztóvá válhat, a sok beton és aszfalt, a kevés növény elveheti az ember kedvét. Ilyenkor jönnek jól azok az utcai művészek, akik egy-egy alkotásukkal mosolyt csalhatnak az arcunkra és feldobhatják a betondzsungelt. Erre mutatunk most példákat (rögtön a nyitóképen egy New York-it).

Vallomással kell kezdenünk: olyanunk vagyunk, mint Gombóc Artúr, szerencsére nem kinézetre, hanem a csokoládéhoz fűződő szenvedélyes szerelmünk terén. Így aztán egy percig sem haboztunk, amikor az Unelefante csokijait megláttuk, tudtuk, hogy meg kell osztanunk itt, a blogon.

Ugye kicsit furcsa a felvetés? Nem egy konténert képzel el senki, amikor az álomlakásról gondolkodik, vagy azt keresgéli. Azonban, bármilyen meglepő, lehet ilyet is.

Az ötlet talán egy picit abszurd, vannak azonban, akik mégis gondolnak egy merészet és megteszik. A világ szerencsésebb felében úgy, hogy mondjuk fizetés nélküli szabadságra mennek a munkáltató hozzájárulásával, hiszen neki is jobb, ha nem egy kiégett, hanem egy feltöltődött munkavállaló tér vissza hozzá egy különlegesen hosszan tartó kikapcsolódásról.