Manapság, ha az ember keres, akkor talál, ha boltban nem, akkor az interneten, aztán lehet rendelni a világ szinte(!) bármely szegletéből. Ugyanakkor azért az élelmiszerekkel még mindig nem olyan egyszerű a helyzet, mint egyéb termékekkel. Bármilyen globális is a világ, vannak olyan élelmiszerek, amiket származási helyükön kívül nehéz beszerezni.
Persze lehet, hogy nem is mindegyikért kár. Utazások során, illetve a multikulturalizmussal együtt járó, mindenféle gasztronómiát behozó éttermek sok olyasmivel ismertetik meg az embereket, amit lehet, hogy korábban sosem kóstoltak volna. Lehet, hogy ezek közül némelyik annyira ízlik, hogy szeretnénk máskor is beszerezni, akár otthonra. Hát, a következőkkel nem lesz könnyű dolgunk. Előre jelzem, hogy némelyik elég bizarr étel.
A nyitóképen is látható sapodilla – édes trópusi gyümölcs, aminek a belseje puha, krémes és olyan édes, mintha barnacukor vagy karamell lenne. Állítólag energiát ad, az immunrendszerre is jó hatással van és rostokban gazdag.
Escamoles – vagyis hangyalárvák, amik igazi csemegének számítanak Mexikóban, más néven „rovarkaviárnak" is hívják.
Izlandon bizony a lunda is az asztalra kerülhet, legtöbbször füstölt formában. Hát, nekem nem lenne szívem, illetve nem jutna eszembe megenni ezt a kicsit esetlennek tűnő, de egyszerre mókás és szép kis madarat.
Japánban szintén különlegességnek számít a haltej, ami tulajdonképpen a hal spermája. Ez a kicsit kocsonyás, fehér étel Magyarországon sem ismeretlen, és nem is nehezen elérhető, hiszen például halászlébe is gyakran belefőzik.
Nyponsoppa – egy svéd finomság, tulajdonképpen csipkebogyóból készült leves. Hidegen és melegen is fogyasztják, benne kétszersült darabokkal. A csipkebogyónak nagyon sok jótékony hatása van, így például magas vitamintartalma (C, A, valamint vas és kalcium), ezért különösen télen nem árt fogyasztani. Itthon főleg teának, esetleg lekvárnak isszuk, esszük, de csipkebogyó leves receptre is rá lehet találni magyarul.
A durián nem először szerepel a listánkon. Ez a Délkelet-Ázsiában honos, különösen büdös növény, amit leggyakrabban teljesen lezárt tartókban tárolnak, lehet, hogy nehéz elképzelni, de állítólag finom.
Balut – egy kemény tojás, amiben egy részben kifejlett kiskacsa van, a Fülöp-szigeteken egyáltalán gyakori eledel, azonban azon kívül ritkán fellelhető.
Az ausztrál sivatag körtéje a quandong, igazi bozóteledel, az íze állítólag leginkább a sárgabarackhoz és a rebarbarához hasonlít.
A részeg garnélákban az a különleges, hogy tulajdonképpen élnek, amikor elfogyasztják őket. Ez esetben a hozzávalót nem olyan nehéz megszerezni, inkább az elkészítés módja különös.
(via)